Vegatál bejegyzései

... és saját update magos cipócskával. Illetve a belőle vágott, pirított szeletkékkel. Mert ehhez a krémes fogáshoz kellett egy kis ropogós kontraszt is.
Szóval nem lehet elrontani: a spenót finom, a sajt egy nyeremény, a kenyér pedig ropogós. Hétköznapi élvezet egy nehéz nap után. :)

Grillezett camembert tejszínes spenóttal

Ez kell hozzá: 450 g krémes spenótpüré, 2x200 ml tejszín, (lehet főző is), 50 g vaj, só, bors, szerecsendió, fokhagyma. Fejenként 1-1 db kisebb camembert, 2-2 szeletke kenyér, pici olaj és egy grillserpenyő.

Így készül: Amikor okos vagyok, akkor előző nap egy pixisben felteszem a spenótpürét a fagyasztóból a hűtőbe. (Most okos voltam vagymi). Szóval a spenóthoz a vajat meglangyosítom a lábosban, rászórok egy kis őrült szerecsendiót, majd a spenótpürét is ráteszem. Sózom, borsozom, fokhagymázom ízlés szerint és a tejszínt hozzáöntöm. Nem mindig kerül bele a 2 kis doboznyi tejszín, attól függ, mennyit akarok kihozni belőle, vagy mihez készül. Ha ebédre is készítem, akkor 2, és akkor 4 sajtot grillezek egyszerre. Akkor mondhatnám, hogy 4 főre készült.  Kis lángon picit forralom, és kész is. Megkóstolom, ha még kell bele valami, pótolom. A grillserpenyőt jól felforrósítom. A sajtokat kicsomagolom, vékonyan mindkét oldalukat megkenem egy pici olajjal és így teszem a serpenyőbe. 1 perc múlva 45°-kal elforgatom őket, majd következő 1 perc múlva át is fordítom a másik felükre és ugyanígy járok el avval is. Így lesz szép ferdekockás a felszínük. A kenyérszeletkéket is a serpenyőben pirítom csíkosra és mindezt jó melegen tálalom.15 perc alatt kész, terítéssel együtt.

Micsoda élvezet, amikor felvágja az ember a sajtot és kifolyik a krémes belseje..... jujj és közben ropogtatja hozzá a saját kenyerét.

Tegye fel a kezét, aki szereti a céklát! Jó. És most tegye fel az, aki a céklasalátán/befőttön kívül másképp is szokta készíteni! Naugye.
Kis közvélemény kutatásom eredménye ma az lett, hogy kiderült: a céklaevők nagyobbik része kizárólag a szeletelt, üvegbe gyömöszölt céklát eszi csak. Egyébként én is szeretem :) De ha kedvem van, akkor másképp is elkészítem.

Sült cékla és lilahagyma - hurka mellé köretnek

Ez kell hozzá: cékla és lilahagyma :))))) Vagyis 4 gömböcske formájú cékla, 4 nagy, csinos lilahagyma, olívaolaj, só, bors, fokhagyma.Akinek van: gumikesztyű!

Így készül: Tepsibe sütőpapírt tettem. Erre tökéletesen alkalmas volt az, amivel tegnap a kenyérciket takargattam a sütőben. A lilahagymákat megpucolom, gerezdekre vágva a tepsibe teszem. A céklát.... nos: szuper késeim vannak, és gumikesztyűben a szuper éles késsel nem mentem semmire, csak majdnem levágtam a zujjam! Szóval pucér kézzel és zöldséghámozóval meghámoztam a céklákat, szintén cikkekre vágtam őket és mentek a tepsibe. A kezemet egy kis citromsavval színtelenítettem :))) Olívaolajjal megcsorgattam, megsóztam, megszórtam egy kis granulált fokhagymával. (lehet ám frisset pucolni, csak én lusta voltam.) Picit elrendeztem, fóliával letakarva 30, majd fólia nélkül még 10 percig sütöttem. Kész. Ez lesz a hurka mellé nekem. Apácska bűnözik: petrezselymes rizst kért, de megígérte, hogy lilahagymát eszik majd hozzá.

A céklát van, hogy héjában, fóliában sütöm meg. Ma éppen hámozva és tepsiben. De van, amikor fóliából tasakot hajtogatok neki, abba teszem egy kis vajjal, köménnyel, fokhagymával, sárgarépát dugok mellé, egy kis rozmaringot, sót, löttyintésnyi fehérbort. Jó szorosan behajtogatom és tepsin megsütöm. Fél óra múlva megszúrom a tasakon keresztül, és ha puha, akkor tálra téve az öntettel meglocsolva kínálom. Finom és látványos is. Bár erre itthon csak én vagyok vevő :) Pedig ezt a színes köretet bármi mellé szívesen kínálnám.

Ahogy elnézem a bodzát, mostanság többször kerül fel valamilyen desszert. Ez nem azért van így, mert mást nem eszünk. Sőt! Desszert persze nincs minden nap, az már enyhén szólva is barokkos túlzás lenne. (habár szerintem Apácska minden nap értékelné, de ez nem a királylány kastélya, szóval így járt, hihi) Vannak napok, amikor még ,,rendes'' főtt ételhez sincs kedvem, de azért jó lenne valami melegség. Ilyen esetekre tökéletes pl. a ,,pirított gomba valahogyan'' nevű menü :)

Pirított vacsi: gomba, hagyma, paradicsom, pirítós

Ez kell hozzá: 500 g barna csiperke, 1-2 fehér salátahagyma, 6 paradicsom, olívaolaj, vaj, só, bors, fokhagyma, kenyér.

Így készül: a gombát leöblítem, szeletelem (nem hámozom!), kis adagonként pici olajon megpirítom. Minden adag alá épp csak teszek egy kis olajat, és a végén egy késhegynyi vajat. Tálba szedem. Amikor mindet megpirítottam, csak akkor sózom, fokhagymázom, borsozom meg. A serpenyőben a csíkokra vágott édes hagyma következik, amit viszont picit sózok, hogy szép üvegesre piruljon. Ha kész, a gomba mellé szedem. Jöhetnek a megmosott, félbevágott paradicsomok, amiket a vágott felükkel a serpenyőbe teszek és magukra hagyom legalább 8-10 percig. Ennyi idő alatt pirul meg szépen a felületük. Közben megpirítok pár szelet ch-csökkentett kenyeret is. A hagymát és a gombát a kenyérre halmozva, sült paradicsommal tálalom.
Apácska egészen megörült, amikor meglátta a parikat, mert nagyon szereti és már ezer éve nem csináltam így :) Kis hétköznapi öröm nekem, hogy örömöt tudtam szerezni neki:)

Azért a sült paradicsom igazán látványos lett, mire kiszedtem a serpenyőből. Ehhez képest minden ceremónia nélkül, csak úgy simán megettük :)

Együtt a kupac:

Az az igazság, hogy imádom a pirítóst. Legszívesebben minden nap ennék :))))

Pár hete írtam, hogy micsoda felfedezést tettem. Persze azóta sem találtam nagyobbacska, szikkadtabb cukkinit. Kivártam :) ez így lehet, hogy pofátlanság, de üzentem az eredeti találmány ajándékozójának, hogy szívesen fogadnék még ugyanolyat.  Aztán egyik nap Apácska hazaállított egy olyannal.
Miután egy kis sérülést lefejeztünk róla, meghámoztam, kimagoztam és kockára vágva hűtőbe tettem. Utólag úgy gondoltam, ha simán kint hagyom egy iccakát szikkadni a tálcán a konyhában, akkor még jobb eredményt érhettem volna el vele.

Végül másnap, vagyis tegnap, olajban kisütöttem a kockákat, csak utólag sóztam meg. Így lett a cukkiniból sült krumpli.

Apácska is evett belőle, de azt mondta, hogy nem lesz a kedvence. Így neki a balzsamos-bazsalikomos pulykamáj mellé egy pucér kígyóuborkát csíkoztam fel. (És most majd a gúgli megint idetalál a pucér szóra, mint egyszer a stat szerint a ,,pucér nagymamá''-ra is :))) )

 Egyik vásárlás után egy darab lapcokát nagy darabokra kockáztam, fokhagymával, borssal bedörzsöltem, úgy fagyasztottam le. Elkészítés előtti este feltettem a fagyiból a hűtőbe, mert csak másnap délután került sorra, amolyan estebédnek.
Amikor készült, éppen pocsék volt az idő, hideg is volt, így valami melengető, nyárias menüt gondoltam ki. A lapockát kis sózás után egy kis forró libazsírban megforgattam, tepsibe raktam, egy nagy hagymát daraboltam mellé, 4 babérlevelet pakoltam a tepsibe és lefedve a sütőbe toltam megsülni, végül pirulni.  De a köret...? Még mondtam is Apának, hogy nincs ötletem, mi legyen a köret hozzá, mire a szokásos választ kaptam: hát rizs! Milyen meglepő... Persze neki rizst főtem, magvakkal, fokhagymával és petrussal.

Én viszont nem akartam rizst enni, ezért körbenéztem a hűtőben és amikor a padlizsán a szemem elé ugrott - hahó, itt vagyok, engem válasz! - akkor már tudtam is. A kedvenc nyári köretemmel kényeztettem magam. Megmarkoltam még 2 szép paprikát is, és már robogtam is a konyhába. Ti.: helyhiány miatt nálunk a hűtő nem a konyhában lakozik, de cserébe legalább - többé-kevésbé - elférünk benne, ami panelnél egészen ritka.

Pirított padlizsános köret - U1

Ez kell hozzá: 1 közepes padlizsán, 2 nagy tv paprika, 1 hatalmas vöröshagyma, só, fokhagyma, bors, némi olívaolaj, 5 szál petrezselyem, vagy 1 csokor zsenge petrezselyem szára.

Így készül: minden zöldséget megtisztítok. A padlizsánt hosszában félbe, majd mindkét felet lapjában 2 szeletre vágom. Ezután csíkokat és végül kockákat darabolok belőle.  A paprikákat szintén nagy darabokra vágom (mag és csuma nélkül), majd a hagymát is 8 darabra nyesem.
Forró serpenyőbe pici olívát teszek, beleszórom a padlizsánkockákat és nagy lángon addig pirítom, míg szép barna-piros színt kap. Tálba szedem. Ezután jön megint egy icipici olaj, és a paprikák. Addig sütögetem-rázom, míg barnulni kezd, majd ezt is a tálba teszem. Végül megint icipici olaj, amire rádobom a nagy darabokra vágott hagymát. Barnulásig pirítom, szintén mehet a többi zöldségre. Csak ekkor sózom, borsozom és fokhagymázom meg az egészet. Végül az erkélyen szedett zsenge petrezselyem szárát olyan apróra vágom, mint a snidlinget - és úgy is néz ki! - és megszórom vele a pirított zöldségeket. A zöldje Apa rizsére került.

Teljesen odavagyok érte! Minden olyan finom, édeskés, sós, pikánsan borsos, jó fokhagymás, hogy most is csorog a nyálam.
Salátának érett paradicsomokat kockáztam fel, gondolatnyi sóval szórtam csak meg, fokhagymagerezdet lapjára vágva, friss bazsalikomleveleket pedig vékony csíkokra vágva kevertem hozzá és olívaolajjal megcsurgattam. A dresszinget maga a paradicsom leve adta. Én nem is tudom... ti is ki szoktátok inni a tálból a végén a levét? Vagy ez ciki? Mert mi nagyon szeretjük

 Múlt héten Apa egyik kedves kollégájától kaptam egy cukkinit. Nem volt kicsi, inkább nagy. Néztem-néztem pár napig, hogy mit csináljak vele? Na nem mintha nem szeretném, de méretileg nekem nagynak tűnt. Ha felvágom, utána meg mi legyen a maradékkal? Merthogy Apácska nem eszik ilyen ,,füveket'', főleg, ha az zöld.
Pénteken szabadnapom volt, így mint a nem normális rendes házisárkány, reggel bevittem Apát, aztán vásárolni mentem, majd otthon ki- és elpakoltam, mostam, mostam, mostam és közben teregettem, teregettem, teregettem, közben takarítottam, majd délután főztem. Még szerencse, hogy ,,csak'' ennyi dolgom volt, mert mire készen lettem, jól el is fáradtam. Na de ez itt kit érdekel, nemde? Jöjjön a cukkini-sztori:

Végül csak felvágtam azt a bazi nagy cukkinit. Jó kemény volt, még a spéci késemmel is kemény küzdelem volt kettéhasítani. Kiszedtem a magjait, meghámoztam. Megint bámultam rá egy darabig, mint hal a levesben. Aztán - bár éles sikoly nélkül - izomból csíkokra, majd kockákra vágtam az egészet.

Az ihletadó recept a fejemben egy David Rocco cukkinifasírt volt, amit ő füstölt scamozával, friss pecorinoval, morzsával, tojással, fűszerekkel állított össze. Az egészet pedig úgy kezdte, hogy a - nem meghámozott! - zsenge cukkinit kockára vágva kisütötte olívaolajban, kinyomkodta a levét, tálban hagyta kihűni. Ehhez keverte hozzá a többi finomságot.  Mennyei lehet!

A hasonlóságot itt maximum a cukkini neve jelenthette. Mindenesetre ott hevert előttem a tálcán egy hegynyi ,,helyes''  cukkinikocka. Gondoltam, megpróbálom kisütni, megnézem mi lesz belőle. Bő olajban sütöttem, mint a brassóihoz való krumplikockát szokás.
Az eredmény döbbenetes lett! Szépen megsültek a kockák és mikor megkóstoltam az egyiket - aztán még egyet meg még egyet meg még egyet  - annyira finom volt, hogy vetekedett a krumplival! Ha azt is hozzáteszem, hogy előre nem sóztam meg, (mert úgysem eresztett volna levet) csak utólag, hát teljesen olyan, mint a krumpli. Ráadásul még update is, ami külön öröm.

Végül mindet kisütöttem, szépen lecsepegtettem róla az olajat, utólag sóztam. Mire Apácska hazajött - és mire észbe kaptam volna - nem maradt belőle semmi. Sem fotózni való alanyok, sem kóstoló.  Egyszerűen muszáj volt rájárni és megenni, na.... Ez van, ha az ember félig kecske is.
Amikor meséltem neki, hogy micsoda felfedezést tettem - lelkesedésem alapján azt hihette, hogy minimum a spanyol viaszt fedeztem fel, vagy annál valamivel érdekesebb dolgot - a kemény cukkini felhasználásával kapcsolatban, és micsoda finom lett az eredmény, az én kedvesem bizony azt kérdezgette, hogy hagytam-e kóstolót? Le is döbbentem, a szó bennem akadt és most azon jár az agyam, honnan szerezzek gyorsan egy nagy, kicsit szikkadtabb cukkinit a héten.  
Addig is bátran ajánlom mindenkinek, hogy ha összehozza a sors egy nagy, de legalább jó kemény cukkinivel, ne féljen kést/baltát/fűrészt ragadni és némi izomerő bevetésétől se riadjon el: az a dög még menthető és nagyon finomat lehet belőle készíteni!

Találtam egy guszta receptet itt. Most meg ha megfeszülök sem, lelem. Az ötlet alapján készült a gorgonzolás, grillezett gomba. De hogy valami bonyolultabb is legyen, sütöttem hozzá bucikat és úgy raktuk össze, mint egy hamburgert. Apa szerint gomburger

Gorgonzolás grillezett gomba burger buciban - U1

Hozzávalók:
Bucihoz a recept itt: a hamburgerzsemlénél. A változás annyi, hogy fele liszt, fele mastermix a keverék.
Egyebek: 8 nagy fej grillgomba, 6 szál petrezselyem, 150 g gorgonzola, só, bors, 3 g. fokhagyma, jégsaláta, 1-1 közepes fej lila és zsenge vöröshagyma (vagyis idei új, fehér hagyma), 1 kígyóuborka, 1 ek. olíva. Tetszés szerint update mustár, majonéz, kechup.

Készülődés: A bucihoz a szokásos módon összeszitáltam minden szárazanyagot, majd ment a közepébe a tojás, az olaj és a joghurt, végül egy kis langyos víz is. Géppel szép, selymes gombóccá dolgoztam, lefedtem a tálat és jó egy órára magára hagytam. Amikor megkelt, előmelegítettem a sütőt, mert nem volt elég meleg a konyhában. A tésztából 8 helyes kis zsemlécskét formáztam, tepsire tettem és ruhával letakarva még 25 percig hagytam kelni. Akkor egy tojással megkentem, szezámmag hiányában csipet mákkal és nagyszemű sóval megszórtam. 170 °C-os sütőbe tettem és kb. 25-30 perc alatt megsütöttem őket. Rácsra téve hűltek ki. 
A tészta kelesztése közben a gombák szárát kitörtem, apróra vágtam, serpenyőben pici vajjal, sóval, borssal, fokhagymával megpirítottam és a végén apróra vágott petrezselyemmel megszórtam. Közben a gombafejeket megsóztam és papírral bélelt tepsiben egymás mellé tettem. A pirított gombaszárakat visszahalmoztam beléjük, majd a gorgonzolát darabokban a gombákra halmoztam. Jó forró sütőbe toltam (bárcsak grilles lenne, de nem) és 10-12 perc alatt - épp mire a gorgonzolától csalhatatlan lábszag kezd terjengeni a konyhában - megsütöttem. Utána kiszellőztettem.
Tálaláshoz minden zöldséget előkészítek: a jégsalit csíkokra vágom, a hagymákat szintén, de kicsit megsózom és olívával megcsurgatom, az uborkát vékonyra gyalulom. Egy tálban egymás mellé teszem őket, így mindenki úgy pakolja meg a bucikat, ahogy tetszik neki.

Amíg nem ismertem a gorgonzolát, meg nem ettem volna az ennyire penészes, kékkel csíkozott sajtokat. Most is leginkább csak ezt. Frissen egyébként jobban szeretem, mint ahogy a camembert és brie sajtokat is jobban kedvelem, amíg nem másznak és ott maradnak a tányéromon. De igazából nem is tudom, mit lehet szeretni rajta, mert mikor kibontom a csomagolásból, már akkor ismerős az a bizonyos illat, amit én csak lábszagnak szoktam hívni. De akkor az ember bekap egy darabot, és teljesen elvarázsolja az a krémes, édeskés, mégis kicsit éretten-csípős íze. Odavagyok érte, ha egy darab pirítósra kenhetem, vagy gorgonzolás gnoccit, spárgát, karajt, bármit csinálok vele. Szerencsére Apa is szereti, így rendszeres időközönként előfordul nálunk

Ma kint voltunk anyuapunál a kertben - leginkább hasunkat süttetni. A vége persze az lett, hogy felmásztam a létrára és teleettem magam cserivel. Meg persze szedtünk is anyuval két nagy vödörnyit. Mit mondjak, még a bugyimban is találtam száraz virágszirom maradványokat De cserkót ilyenkor kell szedni, nem pedig decemberben, nem igaz? Mellesleg létráról egy cseppet kényelmesebb, mint a fáról. Főleg, hogy múlt héten papucsban másztam a fára. De a legszebbek mindig legfelül és a legszélén vannak, ezért is jó, hogy valaki feltalálta az égigérőt.
Ezt a vödörnyit, ami kint figyel a konyhában, már csak reggel fogom leszárazni. Szerintem megint lesz egy kefíres, de lehet, hogy egy sima update pite lesz belőle, vagy esetleg sült pudingos, cseresznyés zselével a tetején? Majd rögtönzök.

Meleg volt a fán, meg lent is. Későn ettünk, méghozzá jó kis milánóit makarónit, amihez már csak a tésztát főztem ott ki, mert a milánói alap már fagyasztva volt, ki is engedett, csak melegíteni kellett. Ilyenkor kicsit áldom az eszem, mikor valamiből többet csinálok, direkt avval a célzattal, hogy az egyik felét pl. lefagyasztom. Most bezzeg milyen könnyű volt csak előkapni.
Mire hazaértünk, nem is kívántunk vacsorázni igazán, így csak egy finom - és már-már kedvenc - joghurtos ital volt vacsora gyanánt.

Bazsalikomos-uborkás joghurt ital - U1

Ez kell hozzá: 1 kígyóuborka, 450 g krémes natúr joghurt, 1 mk. só, 4-5 szál petrezselymecske, 6-8 friss bazsalikomlevél, 5-6 jégkocka.

Elkészítés: vegyük elő a blendert (turmixgépet, vagy botmixert). Az uborkát hámozzuk meg, kockázzuk a blenderbe. Csipet só kerül rá, majd a megmosott petrezselyemlevelecskék és a bazsalikom illatos levelei. Kanalazzuk rá a krémes joghurtot, dobjunk bele pár jégkockát. Tegyük rá a tetejét és mixeljük össze kedvünk szerint. Üvegpohárban tálaljuk, egy kis bazsalikommal a tetején.
Én hagytam, hogy maradjon benne pár harapható uborkadarabka, de lehet teljesen krémesre és habosra is mixelni. Mennyei, épp elég vacsira, szerintem rá is fogok szokni. Nagyobb mennyiségben lehet levesként is tálalni. Akkor tennék bele egy gerezd fokhagymát és egy-egy csepp olívát a tetejére, mikor tányérba merem. De most így a favorit, jobban ízlik bazsalikommal, mint lenmagsóval, pedig avval is nagyon finom!

Ez a padlizsán is olyan, mint a Nagy Vízválasztó. Vagy odavan érte az ember, vagy utálja. Nem hallottam még olyat, hogy ,,azért megeszem". Nálunk is így van: Apácska utálja, én pedig imádom. Pedig a családunkban - ez sem - hagyományos zöldség. Szeretem szeletelve, lesózva, olíván megsütve, fokhagymával, borssal, sóval megszórva egy szelet száraz pirítóson. Szeretem majonézes krémnek, fokhagymásan és hagymásan. Imádom grillezve is, sőt rácsorgatni a sült szalonna zsírját is. Jajj. Most egy 10 perces vacsit csináltam belőle, de mindenféle jóval házasítottam össze. Jó alatt zöldséget értek, ami miatt Apácska azt mondta, hogy csak a sajt jó a tetején

Padlizsán pirítva - mindenféle jóval - U1

Ez kell hozzá: 1 db csinos és friss padlizsán (törökparadicsom), 1 db bébicukkini, 1 db közepes vöröshagyma, 2 db ress tvpaprika, só, bors, fokhagyma, chili, némi olaj és olívaolaj a sütéshez. Parmigiano Reggiano a tetejére.

Így készül: a zöldségeket megmosom, a paprikát kicsumázom. A hagymát nem túl apróra vágom, inkább olyan 1x1 centis darabokra. A paprikát hosszában négybe, majd kb. másfél centis darabokra aprítom. A cukkinit is hosszában négybe vágom, majd hercig kis kockákat aprítok belőle. A padlizsánt lapjában 3 szeletbe, majd csíkokba, és szintén kockákra vágom. Kb. 2x2 centisekre. Serpenyőt forrósítok, amikor már forró, annyi olajat öntök csak bele, amennyi bevonja az alját. Beledobom a hagymát, egy perc múlva a paprikát. Folyamatosan kevergetem és végig nagy lánggal dolgozom, mintha wokot használnék. (Igazából abban lenne finom, csak lusta voltam elővenni.) A paprika után mehet bele a bébicukkini, majd egy perc múlva a padlizsán is. Úgy kell sütni, hogy inkább minden zöldség piruljon, ne eresszen levet: tehát magas hőn, folyamatosan kevergetve. Amikor már mindennek kezd szép pirult színe lenni, na akkor meg lehet sózni. Akkor csavarhatunk rá frissen borsot, mehet rá az aprított, vagy a granulált fokhagyma és pár csavarintás őrölt chili is. Vagy friss, aki bírja. Amikor a padlizsán imitt-amott kezd krémessé válni, akkor van készen. 1 evőkanál szűz olívával megcsorgattam, amikor már nem volt forró - de csak a ,,ziziért' Tálalás frissiben salátalevélre, vagy egy szelet pirítósra is történhet. Parmigiano Reggiano sajtot reszeltem rá.... amit imádok főleg mikor leheletnél vékonyabban kunkorodik a tányér szélén.

Micsoda unalmas címe lett ennek a posztnak. De ettől még maga a pita nagyon finom kitaláció. Ráadásul tegnap előtt-előtt :) bellezés közben azon vetyengtem, hogy semmi, de semmi nem jut eszembe, mit is csinálhatnék. Egyetlen dolgot tudtam: nem fogunk húst enni. Az első száz swing után azért már kezdett valami kapisgálni, aztán mire legyűrtem az adagomat, meg is volt az ötlet. Ahhoz képest, hogy annyira ötlettelen voltam, mint egy kihunyt tűzhányó, egészen jó kis szikra pattant ki a fejemből.

Pita zöldségekkel - U1

Ez kell hozzá: isteni szikra, hogy eszembe jusson :) Aztán kell még 6 db-hoz: 150 g mastermix, 150 g sima liszt, meg egy kicsi -pár hintés - a nyújtáshoz, 5 g szárított élesztő, 1 mk. sütőpor, 1 tk. lenmagsó (vagy sima), 1 ek. olívaolaj, langyos víz. Ezt viszont sosem mérem ki, de annyi kell, amitől lágy, rugalmas tésztát varázsolunk.
Tölteni: fokhagymás tejföl, kígyóuborka karikák, salátalevelek, párolt ceruzabab, paradicsomszeletek, camembert sajt szeletek, füstölt sajt szeletek, bármilyen sajt szeletek :)

Így készül: a pitához a száraz anyagokat összeszitálom, hozzácsorgatom az olívaolajat, és langyos vízzel összedolgozom. Én a kézi mixerem dagasztójával készítek ilyesmiket. Kellemesen lágy tésztát kell kapnunk. Fél órára lefedem a tálat és elteszem kelni.
Amíg a tészta kel, megmosok 6-6 lollo rosso és tölgylevél salátalevelet. De ez tetszőleges :) Megpárolok 200 g sötétzöld ceruzababot, felszeletelek 2 érett paradicsomot, 1 kigyóuborkát. Mindezt ízlésesen tálra rendezem. Nem sózom meg egyiket sem. A tejfölt egy kínálótálban fokhagymával és egy kis sóval kikeverem.
A tésztát 6 felé osztom és gombócokat formálok belőle. 20 percig letakarva hagyom kelni. A sütőt előmelegítem kb. 220-230°C-ra. Amikor a gombócok megkeltek, helyes, kb. 15-18 cm átmérőjű köröket nyújtok belőlük, de csak egyesével.  Egy vékony sütőlemezen bevállalnám, hogy egyszerre akár 2-3 db-ot is beteszek a sütőbe. Ennek híján egy tapadásmentes tortaformát forrósítok meg, majd erre teszem egyesével a pitákat és kb. 6-8 perc alatt megsütöm. Szeretem nézni, ahogy felfújódnak a sütőben, olyan viccesek :) Amikor már szép színűk kezd lenni, kiveszem, mert nem szabad túlsütni. Tiszta konyharuhával bélelt kosárba teszem és rá is hajtom a ruhát. Így visszapuhul a saját gőzétől és meleg is marad tálalásig.
Közben sajtokat is szeletelek, tányéron szépen elhelyezem. Ha camembert is szeletelek, legközelebb utoljára hagyom, mert ugyan finom, ha picit olvad, de amikor odaragad a tányérra, az már vicces :) A pitákra szájat vágok egy konyhai ollóval, a levágott részt az aljába csúsztatom és mindenki kedve szerint töltheti meg.

Leírva sokkal hosszabb, mint megcsinálni. Pofonegyszerű kaja és olyan, aminek mindig sikere van. Persze lehet így gyrost is csinálni, csirkemellből vágott vékony csíkokat pici olajon oregánóval, bazsalikommal, sóval, borssal, fokhagymával megsütve. Akkor viszont mindig van a tálon lilahagyma is, szép vékonyra szelve, és az öntet természetesen egy finom krémes natúr joghurt, némi olívával kikeverve. Sajt gyanánt pedig feta dukál hozzá, amit bele is lehet morzsolni a joghurtba. Egyszerűen mennyei :) Na ez volt itten a rigófütty :)

Van amikor már nem vágyik húsra az ember(lánya). Lehet, hogy az ember igen, de néha neki sem árt, ha ,,füveket'' eszik. Ilyenkor igyekszem Apácskát valami olyasmivel becserkészni, ami bár zöld, de mégsem a ,,pfúj'' kategóriába tartozik. Ma reggel, mikor kipakoltam az alapanyagokat, még választási lehetőséget is kínáltam neki. Tettem ki egy doboz fagyasztott spenótpürét, egy csomag túrót, egy csomag medvehagymát, amit tegnap kaptam apukáméktól. Meg volt kint pipicomb és mindenféle - a nagy házikapirgálóscsirkevásárkor  beszerzett - töpörtyűnek való és sütni való: csirkeháj, bőr, szív. Ő ezt imádja, méghozzá a házi vegetával. Szóval valamit valamiért. Ötletek: csirkecomb tejszínes spenóttal, medvehagymás pogácsa reggelire. De akkor ugye megint csak húsevés lett volna. És egy izgalmasabb ötlet: medvehagymás-spenótos-túrós pite, fokhagymás joghurttal és baconcsipsszel, holnapra pedig majorannás-medvehagymás  sült csirkecombok, tejfölös-joghurtos ubisalival. Utóbbira esett a választás és ennek nagyon örültem.

Spenótos-medvehagymás pite - U1

Ez kell hozzá:
Tésztához: 60 g mastermix, 60 g liszt, 70 g vaj, 1 tojás, 1/2 sütőpor, 1-2 ek. joghurt, só.
Töltelékhez: 450 g spenótpüré felengedve, kis csokor friss koriander, 500 g túró, 2 tojás, só, fokhagyma, szerecsendió.
Tálaláshoz: 100 g szeletelt bacon kockára vágva és megsütve.

Így készül: a tésztához összeszitáltam a lisztet, sütőport, mastermixet, csipet sót. Hozzákocáztam a vajat, elmorzsoltam benne. Hozzáadtam a tojást és annyi joghurtot, hogy összeálljon a tészta. Ideális esetben 1 órát pihenne hűtőben, de még soha semmi baja nem volt akkor sem, ha rögtön kinyújtottam. Szóval így tettem és egy tortaformát kibéleltem vele úgy, hogy legyen kb. 3 cm pereme is. Villával megszurkáltam és 10 percig elősütöttem. Ez alatt a spenótot, a túrót és az apróra vágott koriandert és medvehagymát összekvertem. Sóztam, szerecsendiót szórtam bele. A tojásokat szétválasztottam és csak a sárgája került a töltelékbe. A fehérjét felvertem, majd evvel lazítottam a spenótos-medvehagymás túrót. Az egészet a tésztára simítottam és visszatettem a sütőbe. 180°C-on kb. 50 percig sütöttem.

Tálaláskor az időközben kisütött bacon csipszet kínáltam hozzá és egy kis natúr joghurtot. Bacon nélkül egyébként teljesen vega lett volna, de nagyon jót tett neki.

Egészen gyorsan elkészül. Először is észreveszed, hogy a bótban akciós a vajkrém. Hű, gyorsan veszel belőle és már látod is lelki szemeid előtt, hogy mit is keversz bele. Persze, hogy a medvehagyma félretett, ropogós szárát!
Ehhez nem kell recept. Apróra vágod a hagymaszárakat, kibontod a vajkrémet és hozzákevered. Mennyei.

Éhenhalás ellen pedig megkensz vele egy szelet puffasztott búzát, vagy update kenyeret. Bár ez jobb búzával, mert az ropog, a krém lágy. Na jó, lehet rá retket is tenni, hogy legyen egy kis színe. És ahogy Gordon Ramsay mondja: Kész!

Hű, Apa de utálja a brokkolit. Már nyersen is furcsán méregeti, szerinte túl nagy és túl sok és túl zöld. Meg különben is: brokkoli, az neki pfúj. Én viszont éppen annyira szeretem, amennyire ő utálja. Így azért ha emberi áron lehet kapni, meg szoktam ajándékozni vele magam. Múlt héten is így tettem, de csak ma került rá sor, hogy a fóliás változatból valami finomat és ehetőt varázsoljak.

Parmezános brokkoli krokett - U1

Ez kell hozzá: 500 g brokkoli, 1 tojás, 4-5 ek. U1 mestermorzsa, kb. 50-80 g reszelt parmezán vagy olyan jellegű, jelen esetben Gran Moravia sajt, só, pici bors, olaj a sütéshez.

Így készül: egy nagy lábos aljába vizet öntök, felforralom és fölé teszem a zöldségpárolót. A brokkoli szárát megvizslatom és a kellően zsenge részt meghagyva, rózsákra szedve leöblítem és a párolóra pakolom. Lefedem a lábost és kb. 10 perc múlva kész is a roppanósra párolt ,,zőccség''. Hagyom kihűlni, majd egy nagy tálban összedolgozom a többi hozzávalóval. 15 percig hagyom állni, hogy a morzsa összefogja. Könnyű mozdulatokkal kroketteket formálok, mestermorzsába forgatom és forró olajban éppencsak megsütöm. Aztán jókedvűen rájárok délután

Egyébként főételként is lehet tálalni, ha mindenki szereti. Esetleg egy kis tartárral vagy friss salátával adnám. Totál vega kaja. De lehet köret is hal, vagy frissensült mellé, esetleg lehetne sajtmártással kínálni. Ötleteltem.

Ma erre ébredtem: brokkolis-zöldborsós-parmezános fasírtra vágyom. Olyan Nigellasra.
És még olyan zöld színű, tortillába kenhető babkrémre is vágyom. Ropogós, zöld kígyóuborkával.

Nyilván a lelkivilágomnak nem tesz jót a dobozos-színes-leveses menü. De kibírom valahogy  Ma megint otthon feeljtettem az uborkámat. De ha hazamegyek, beleharapok, sőt salátalevélbe fogom csavarni. Micsoda zöld perverzitás.
De az is lehet, hogy már a tavaszt várom nagyon, azért ,,kecskésedem'' ennyire és akarok mindenféle zöldet, frisset, ropogósat lelegelni?  Jelen pillanatban körbenézek az irodámban és furcsán nézegetem a zöld növényeimet. De egyik sem ehető szerencsére. 

Lábjegyzet: a ropogós salátalevélbe csavart, lenmagsóval megszórt, 3 csepp szezámolajjal megcseppentett kígyóburoka isteni volt! És rághattam végre valamit és ízlett is és különben is: még a lelkemnek is jót tett! Érdemes kipróbálni