Gorgonzolás spagetti hagymacsírával

Gyors. Illatos. Finom. Friss. Szép. Vidám.
Kell ennél több? Húsz perc alatt kész és evvel nekem is örömöt szerzett, mert nem kellett sokat molyolnom vele. Titokban megünnepeltem magam nőnapon, hogy ilyen baromi egyszerűt főztem. Aztán másik öröm, hogy Apának annyira ízlett, még a tányért is kitörölgette. Naná, ki merné otthagyni a gorgonzolás mártást? Mert akkor én töröltem volna ki, az tuti! De nem kellett, ma valahogy én beszéltem többet - nem meglepő, tudom - és Apa hamarabb is végzett. Mire felpillantottam, már nagy szorgalommal törölgette a tányért.
Harmadik öröm, hogy az ősöket annyira megfertőztem evvel a gorgonzola-imádattal, hogy ezt az ötletet anyutól csentem. Ugyanis ő tegnap készítette ugyanezt. És szerencsére fertőző lett a csíraimádatom. Nos ugyanis az eredeti gorgonzola piccanteria mártásba snidlinget kellene kaszabolni, ami még csak éppenhogy hajazik az erkélyen. Így jött az ötlet a csodaszép, friss, finom és vidám hagymacsírával, ami most éppen az aktuális szerelmem.

Gorgonzolás spagetti hagymacsírával

Ez kell hozzá: 500 g spagetti, 200 g gorgonzola, 100 g tejszínes krémsajt, 400 g tejszín, 50 g vaj (vagy margarin), 30 g hagymacsíra

Így készül: a spagettihez vizet forralunk és amikor felforrt, beledobjuk a tésztát, megfőzzük. Egy serpenyőben a vajat megolvasztjuk, a kockára vágott vagy tördelt gorgonzolát beleolvasztjuk. Hozzákeverjük a krémsajtot, a tejszínt és slussz. Kicsi lángon kicsit beforraljuk. Alapesetben itt megkínáljuk egy fél csokréta snidlinggel.
A tésztát leszűrjük, de nem öblítjük le. Kis olívát csepegtetünk rá, tálra halmozzuk. A sajtmártással megcsurgatjuk és ráhalmozunk egy bozontot a hagymacsírából. Forrón jól megesszük és elégedetten nyalogatjuk törölgetjük a tányérunkat.

Frittata zöldbabbal és a nap színeivel

Mit is mondjak? Úúúúútálom már a szürke felhőket, a minden reggel majdnemhanyattesősjeges-parkolót, hogy ropog a lábam alatt a mocskos, szürkére koszolódott megfagyott hó. Tisztára zavarban vagyok, mikor még a világosság kezdetén átropogok a parkolón. Aztán nem tudok halkan jeget kaparni a szélvédőről sem, és mikor indulok, akkor szó szerint átrecsegek a jégbordákon, ahogy átugratok rajtuk és ,,sínre'' teszem, vagyis a nyomvonalba kormányozom az autót. Szerintem akik az alsóbb szinteken laknak, arra ébrednek, hogy a korán munkába indulók olyan hangot hallatnak, mint a jéghegynek ütközött, süllyedő Titanic. Hű de romantikus vagyok ma.

Viszont tegnap kitaláltam, hogy ma napsütés-színű, nyárias vacsival lepem meg Apát. Ja és magamat is persze.

Frittata zöldbabbal

Ez kell hozzá: 2 formában sütöttem, egy szögletesben és egy kerek piteformában. Az adag 4 főre szóló mennyiség, mivel holnap ez lesz az ebédünk is. Tehát kellett 2x6 tojás, 250 g tejföl, 250 g ceruzabab, 250 g érett nagylyukú sajt, 100 g feketeerdei sonka, 1 szép nagy (új)krumpli, só, bors, fokhagyma, egy kis margarin.

Így készül: A zöldbabot forró vízben 3 perc alatt blansírozom, majd jeges vízbe dobom, és ha lehűlt, lecsepegtetem. A krumplit megsikálom és uborkagyalun legyalulom, leöblítem és lecsepegtetem. A sajtot nagy lyukú reszelőn lereszelem. Egy adaghoz 6 tojást lazán elkeverek a tejföl felével, a lereszelt sajt negyedével, sóval és borssal. Ízlés szerint adok hozzá (sok) fokhagymát.
A formát margarinnal vékonyan kikenem és a hajszálvékony krumpliszeletekkel kirakom. A sajtos-tejfölös tojást ráöntöm, majd a zöldbabot tetszés szerint elosztom rajta. Szögletes tálban párhuzamosan, kerekben napsugár alakban tettem rá és kicsit belenyomkodtam. A sovány sonka felét ollóval vékonyan rávagdostam és a sajt másik negyedével megszórtam. 200°C-os sütőben kb. 20 perc alatt megsütöttem. A másik adagba a maradék krumpliszeleteket is belerétegeztem. Frissen, melegen és egy szelet sk. sütésű félbarna kenyérrel, meg tűzpiros koktélparadicsommal ettük. Jól esett egy kis nyár

A frittata egy nagyon egyszerű étel. Leírni tovább tart, mint megcsinálni. Neve szerint olasz, de még emlékszem, hogy gyerekkoromban anyu is csinált ilyesmit. Parasztreggelinek hívtuk. Krumpli, zöldborsó, kolbász, szalonna, mikor mi került bele és ugyan nem sütőben, hanem serpenyőben sütötte, de szinte ugyanilyen volt. Na meg persze nagyon finom és az éhenkolbász kölköknek jó kis laktató kaja.

Mustáros-lekváros szelet

Ezt a tévéből lestem, a ,,Csak négy hozzávaló'' két ausztrál háziasszonyától. Illetve az egyiktől.
Egyéb iránt míg itthon voltam szobafogoly, rá is jöttem, miért kedvelem az ilyen műsorokat. Mert hagy álmodozni. Mert beleshetek más világok, más emberek szokásaiba, életébe, kultúrájába. Tudom, ezek fellengzős szavak, pedig nem annak szántam. De most mondjam azt, hogy tök jó leskelődni? Mert egy ilyen műsorban nem csak a kajákra koncentrálok, hanem a környezetre is. Milyen az a konyha, kunyhó, dombtető, folyópart, szikla ahol főznek? És imádok álmodozni!

Mustáros-lekváros szelet

Eleinte elég vadnak tűnt a gondolat, hogy dijoni mustárt és sárgabaracklekvárt keverjek össze. Aztán... ccc.. szóval ott motoszkált a fejemben: csípős is, pikáns is, édes is, majd karamellizált is. Talán nem is olyan vad a dolog, és már többen túlélték, ráadásul az egyik hölgynek ez a kedvence... hát legyen!

Ez kell hozzá: pár szelet sertéshús - ez lehet tarja, vagy inkább karaj, de nekem most lapockám volt szeletelve. 6 tenyérnyi szelethez 2 ek. dijoni mustár, 2 ek sárgabaracklekvár, csipet só és bors.

Így készül: a sütőt 200°C-ra melegítjük. Egy nagy tepsibe sütőpapírt teszünk. A húsokat enyhén megsózzuk, megborsozzuk, ha kell, kicsit kiverjük. A szeleteket 10 percig elősütjük a tepsiben, sütőben. Ezalatt egy kis forralóedényben megmelegítjük a lekvárt annyira, hogy ne égjen meg és összemelegítjük a mustárral. Ezzel a mázzal megkenjük a forró husik mindkét felét, majd visszatesszük a sütőbe. Kb. 10 perc múlva a husikat megfordítjuk, újra megkenjük a tetejüket a maradék mázzal, és pirosra sütjük. Friss, sajtkockás salátával kínáljuk. A sajt nagyon illik ehhez a pikáns mázhoz, én érettebb sajttal is megkóstolnám, de első próbára maga a semleges trappista sajt is nagyon jó választás volt. Legközelebb csirkével vagy pulykával szeretném megcsinálni.

Tonhalfasírt tofuval és kaprival - csicseriborsó salátával

Miután eltöltöttem jó félórát avval, hogy keresgettem, kinél láttam a napokban tonhalfasírtot - és persze nem találom, pedig írtam is neki, szóval sorry, nem tudok rá hivatkozni, hacsak nem jelez nekem - feladtam.
Tegnap egyszerű káposztás cvekkedlit szándékoztam csinálni. Mindent előkészítettem a káposzta reszeléséhez. Leszedtem a külső leveleket, aztán félbevágtam a kicsikét. Még nem láttam ilyet: kb. 2 cm-es külső rétegen kívül belül az egész kápi rohadt volt. Teljesen elképedtem. Kihajítottam.
Azért zavarba nem jöttem, hogy mi legyen a vacsora. Aztán be is ugrott, amit az említett gasztrobloggerinának kommenteltem: a tofus halfasírt receptje. Bár most nem volt itthon halfilém, de tonhalkonzerv igen. A kettőt ötvözve készült a vacsora.

Tonhalfasírt tofuval és kaprival - csicseriborsó salátával

Ez kell hozzá: 3 doboz tonhal konzerv, 1 doboz natúr tofu - ez 300 g, 3 ek. kapribogyó, só, bors, 6 g. fokhagyma, 2 tojás, 100 g szikkadt kenyér, 3+3 ek. zsemlemorzsa, 20 ml olaj.

Így készül: a tonhal konzervről lecsepegtettem az olajat, tálba szedtem. Előbb a szikkadt kenyeret kockára vágva az aprítóban felaprítottam egészen morzsásra, ment a tonhalhoz. A tofut a fokhagymagerezdekkel együtt szintén az aprítóba tettem és teljesen apróra daraboltam. A tonhalat a tojással, sóval, borssal, kapribogyóval és kb. 2-3 ek. zsemlemorzsával összedolgoztam. Persze megkóstoltam, már akkor is alig tudtam ellenállni neki. Lefedve várta a vacsoraidőt a hűtőben. Akkor fasírtnyi gombócokat formáltam belőle, amiket kissé ellapítva morzsába forgattam és pici olajon megsütöttem.

Csicseriborsó saláta

Ez kell hozzá: 2 doboz csicseriborsó konzerv, 1 cs. színes saláta keverék, olívaolaj, só, bors, balzsamecet esszencia, koktélparadicsom, 1 ek. szezámolaj.

Így készül: a csicseriborsó konzervet leöblítettem, lecsepegtettem, tálba tettem. Balzsamecet esszenciát, olívaolajat, sót, borsot, szezámolajat adtam hozzá. A koktélparadicsomokat negyedeltem, kicsit megnyomva adtam hozzá, hogy legyen leve, majd evvel átkevertem a csicseriborsót. Színes salátaleveket kevertem még bele.

Üdítően finom volt a csicseriborsó. Kicsit masszívabb, mint a bab, az íze mesés: diós-gesztenyés ízű, de sokkal-sokkal könnyedebb. Hasznos mivoltáról sokat olvashat a világhálón, aki kíváncsi rá. Mi mindenesetre a rabjaivá váltunk és állandó alapanyag lesz a konyhánkban.

Jut is eszembe: nem tudja valaki, hol lehet lágy tofut kaptam Újpest környékén? Szeretjük ezt a dobozos fajtát, a natúrt és a füstöltet is, de úgy megkóstolnám a lágy tofut is, ami szinte remegős.

Fishburger - itthon

Vannak olyan napok, amikor nincs az embernek sem kedve, sem ideje arra, hogy valamit főzzön. Még nekem sem Mert a fülemen is szatyor lóg, mikor hazaérek, azokból el kell pakolni, rendszerezni, adagolni, fóliázni, fagyasztani, stb. Ilyenkor jól jön, ha észreveszek a bótban egy csomag panírozott tőkehal filét, és hamburgerzsemlét. Ó, hát igen, bűnözés, de még milyen
Na és akkor míg a forró száraz serpenyőben megpirítom a bucik belsejét, aztán egy korty olajon megsütöm a halacsokat, már mosom is meg a salátaleveleket, csíkozom, karikázom a lilahagymát, kikészítem az asztalra a ketchup-mustár-majonéz triót. Egy tálban elrendezem a nagyon picit sózott hagymakarikákat, a vékonyra gyalult uborkát, a sangóretek csírát. Egy kiabálás, hogy vacsi! és már mindenki csinálhatja is magának a halburgert. Apa a halhoz a mustárra esküszik, én viszont a majonézre és pár csepp citromlére, de ez ízlés kérdése. Mint ahogy az is, hogy minden létező friss zöldséget képes vagyok belepasszírozni. Máskor paradicsomkarikákat, csalamádét, jégcsapretket, vagy sörretket, póréhagymát, színes salátákat, rukkolát, egyszóval bármit.

Nyah, lehet így bűnözni, hogy ennyi füvet eszik mellé az ember? Persze, de azért mindjárt jobb a lelkivilágunk egy forró fishburger után, azt garantálom! Legközelebb pedig a füstölt tofus halpogácsákkal fogom megcsinálni, akkor még finomabb lesz

Sajtleves

 Hétfőn láttam jókajánál egy tízperces sajtlevest.  Eszembe juttatta, hogy egy viharos nyári estén, egy kevésbé viharos pincehelységbe rejtett egységben a vacsora egyetlen jó, nagyszerű, sőt remek élménye a forró sajtleves volt.
Már akkor megígértem Apának, hogy főzök neki olyat. De hétköznap nem álltam a helyzet magaslatán - tán a túlórázások és a stressz miatt - és nem jött az ihlet, hogy egy forró levest összedobjak és leüljek a tányér mellé. Ma viszont korán hazaértem, aludtam egy jót, aztán gyorsan összehoztam a vacsorát. Az alap hasonló az említetthez és már kevergetés közben is jó érzéssel töltött el. 

Sajtleves - krutonnal és csírával

Ez kell hozzá:  50 g vaj, 2 ek. liszt, 1 ek. olaj, 1000 ml húsleves (vagy zöldség), 200 g tejföl, 150 g trappista sajt, 1 nagy mozzarella + a leve, só, bors, granulált fokhagyma, őrült szerecsendió, 2 szál újhagyma zöldje, 4 csipet retekcsíra, 4 szelet fehér kenyér, pár csepp olívaolaj. 

Így készül: Egy serpenyőben a kockára vágott kenyeret a pici olajon gyorsan megpirongatom. Papírtörlővel kitörlöm, beleteszem a vajat olvadni, és a liszttel, csipet sóval fehér rántást készítek. Nem szabad megbarnulnia.  Közben kikeverem a hideg húslevest a tejföllel és a mozzarella levével. Evvel apránként felöntöm, csomómentesre keverem és közben a kockára vágott mozzarellát és a lereszelt sajtból 100 g-ot belekeverek. Hamar megolvad, de kevergetni kell. Közben apróra vágom a hagymák zöldjét, ezt is hozzáadom, sózom, fűszerezem a levest.
Közben a tányérokba krutonokat szórok, a forró levest rámerem, megszórom még a maradék sajttal, retekcsírával és pár csepp olívaolajat cseppentek rá. Már lehet is enni

Amúr kaftánban

 És igen! Vannak olyan horgászok, akik nem eszik meg a halat. Még a nagyot sem. Pl. Apa anyukája sem. Én furcsállom, mert olyan megszállott horgász, hogy kezdetben váltig hittem, hogy nagy halpusztító a família. De nem.
Múltkoriban egy másik pecástól óriási méretű amúrt kaptak. Ha jól emlékszem, tizenvalahány kilós volt a jószág és a fotón nézve, szerintem végigérte a kádat. Miután fillérjeit ledobta, bőrétől megvált, hatalmas filéi lettek. Az egyik filét mi kaptuk meg. Olyan hosszú volt, hogy a nagy húsostálamat végigérte a piszok. De nem fogott ki rajtam!

Amúr kaftánban

Ez kell hozzá: amúr filé, fekteerdei sonka - nekem most 2x100 g - szeletek, só, bors, granulált vagy friss, zúzott fokhagyma, citrom. Köretnek saláta.

Így készült: a filét kb. 3 ujjnyi széles szeletekre vágtam. Pont úgy nézett ki, mint a lazac, csak éppen hófehér volt. Sóztam, borsoztam, granulált fokhagymával jól megszórtam. Elfelejtettem citromlével bedörzsölni, de sütés után tálaláskor pótoltam.  Minden szeletet 2 vékony szelet sonkába tekertem, így adtam rá kaftánt. Incifinci olajjal megkenegettem a sonkát és sütőpapírral bélelt tepsiben egymás mellé rakosgattam a kaftános szeleteket. 180°C-os sütőben kb. 15 perc alatt megsütöttem. Friss salátával tálaltam. Az egész elkészítése kb. 25 percig tartott.

Gombamentési projekt

Ó, hát semmi extra   újfent. De a hűtőben kuksoló gombát meg kellett mentenem. Viszont úgy elhúztam ma az időt a vásárlással, felcipekedéssel, mosogatással, mosással, (na jó, csak bepakoltam, de akkor is ), hogy a végén a szép gondolataim inkább egy nagyon gyors, nagyon egyszerű vacsorává zsugorodtak össze. Egész pontosan: minél fáradtabb lettem, annál jobban egyszerűsödött az elkészítendő étel. Így a végén az a flancos amit kitaláltam, egyszerű  tepsis gombás-pulykás rumlivá redukálódott, igaz rengeteg friss salátával.  

Gombás-pulykás tepsis burgonya - az egyszerűség jegyében

Ez kell hozzá: 1 kg újburgonya, 80 dkg pulykamell, 50 dkg gomba, só, bors, petrezselyem, fokhagyma, némi olaj. Színes saláták megmosva, koktélparadicsommal, igény szerint balzsamecetes, mustáros öntettel. 

Így készült: A tepsit sütőpapírral kibéleltem. A rumlit megsikáltam, (van ehhez édes kis kefém ám ) nagy darabokra vágtam. A gombát megmostam, nagy darabokra vágtam. A pulykamellet is nagy darabokra vágtam.   Mindent beborítottam egy bazinagy tálba.   Csurgattam rá némi olajat, megsóztam, megborsoztam, szórtam rá petrezselymet és granulált fokhagymát is. Kézzel összekevertem és beletettem a tepsibe. Lefóliáztam és betoltam a sütőbe. Kb. 30 perc múlva levettem róla a fóliát, kevertem rajta egyet és feljebb tekerve ahőfokot, kicsit megpirongattam. Kész.
Közben a salátákat összetépkedtem, megmostam, lecentrifugáltam róla a vizet (<-- hát ez elég röhejes, de tényleg megtettem) és némi olívával és balzsamecettel kevert mustáros dresszinggel, negyedelt koktélparival kutyultam össze.
Ez ilyen megalomán-vacsi lett, mert a végén a saláta is nagy adag volt, nagy darabokra tépkedve.  

Sikerült feltölteni és halkan megjegyzem, én voltam a szőke, ellenben saját magamtól jöttem rá a hibára és egyből orvosoltam

Utána

 A kilencven napos diéta jó alapot adott arra, hogy többször átgondoljam, ezentúl mi is legyen a csapásirány? Nem mondom, hogy ugyanúgy betartjuk és szétválasztjuk majd minden nap a menü hozzávalóit, mint eddig, de arra tökéletesen jó volt, hogy tudjuk, mit mivel szeretünk enni.  Kis odafigyeléssel remek ebédek és vacsik születhetnek.
Így sikerült ez az abszolút vega étel is, ami tulajdonképpen avval kezdődött, hogy szétnéztem a szekrényben. Aztán a többit hozzágondoltam. Apa csak úgy lapátolta befelé

Üvegtészta fafülgombával és zöldségekkel

Ez kell hozzá: 1 cs. szárított fafülgomba - úgy vélem roppant mázlista, aki ilyet frissen kap, de ez kb. 25 dkg frissnek felelt meg - 1 kis csomag üvegtészta, 15 dkg zöld ceruzabab, 15 dkg zöldborsó, 2 ek. szezámmag, 2 ek. szójaszósz, 1 hüvelykujjnyi friss gyömbér, gondolatnyi csilipaprika, 1 ek. méz, 1/2 citrom leve, só, 3 g. fokhagyma, olaj, petrezselyem, koriander. 

Így készül: a gombát egy szitában folyó víz alatt gyorsan leöblítem, aztán tálba teszem és forró vízzel leforrázom. 20 percig hagyom állni, ezalatt magára talál, megduzzad és a színe is szép barna lesz.
A babot és a borsót gőzölve pároltam meg, de gondolom ez blansírozással is megoldható. A lényeg, hogy roppanós maradjon. Mire megpárolódott, addigra a gomba is jó lett. A gyömbért közben megpucoltam, és zsülienre, majd apró kockákra vágtam. A wokot felforrósítottam, pici olajat csorgattam bele, majd a gyömbért beledobtam. Közben 3 g. fokhagymát szintén apróra vágtam, és mikor már a gyömbér illatos volt, ezt is hozzáadtam. Rádobtam a fafülgombát, szójaszószt, kb. 2 dl vizet, némi sót. Közben a zöldségek párolóvizével leöntöttem az üvegtéshztát. A gombára figyelve, rácsorgattam a mézet, a citromlét, majd hozzákevertem a borsót és a zöldbabot. Belegondoltam egy kis csilipelyhet.
Leszűrtem a tésztát, hozzákevertem a zöldségekhez, kívánt még némi szójaszószt. Gazgagon megszórtam petrezselyemmel és szezámmaggal. Friss koriander még jobban feldobná

25 perc volt az egész és bár soknak tűnik, a sokféle hozzávaló miatt, de nagyon gyorsan, frappánsan el lehet készíteni. Ízben pedig... mmm :) isteni. 

Isteni gorgonzola

Persze, hogy megkóstoltam, mert nem bírtam, mert egy kínzás gyümölcsnapon tejszínes gorgonzola mártást kevergetni és közben frissen sült karajt forgatni a grillserpenyőben. De csak egy nyalintásnyit, igen.
Szóval a múltkor belebotlottam a tévében az egyik Giorgio Locatelli műsorba, amiben éppen gnoccit készített és az egészet egy tejszínes gorgonzolás mártásba kanalazta, majd kínálta a hülye bili formájú tányérjaiban. Csípem a manus energikusságát és lelkesedését amúgy, de nincs egy dizájnere, aki szól, hogy idétlen a tányér, mert egy középkori éjjeli edényre hasonlít? Vagy csak annyit, hogy apukám szakács létedre kösd már össze a hajad, amikor főzöl? Na mindegy, ezt csak zárójelben, mert amit viszont készít, és ahogyan, az nagyon tetszik. Ihletet kaptam a mártáshoz, mert ma vásárláskor olasz hetekbe botlottam a kéksárgában és megleptem Apát egy darab csinos gorgonzolával. Illetve ő már csak a mártást látta. 

Gorgonzola tejszínnel és frissen sült karaj

Ez kell hozzá:  20 dkg gorgonzola piccanteria, 250 ml tejszín, 5 dkg margarin - eredetileg nem is tudom, van-e benne, de jót tett neki - vagy vaj, 1/2 csokor snidling, 6 szelet karaj, só, bors, fokhagyma, kanálnyi olíva a sütéshez.

Így készül: a hús fehér hártyáját picit bevagdostam a szeletek szélén, majd erős nejlonzacskóba téve húsklopfoló sima felével megütögettem. Borsoztam,granulált fokhagymával megszórtam, grillserpenyőben megsütöttem. Csak utána sóztam, így nem lett csizmatalp
Eközben a margarint serpenyőben pici lángon megolvasztottam, felöntöttem a tejszínnel, belemorzsoltam a sajtot és megvártam míg elolvad, aztán picit besűrűsödik a mártás. A snidlinget apróra vágtam és belekevertem.
Annyira finom lett, hogy csak nagy nehézségek árán bírom kivárni a holnapot. Legszívesebben rávetném magam most azonnal! Köretnek madársalátát kínálok majd retekcsírával megszórva, olívával megcseppentgetve. 

Locatelli pedig így csinálja a gnoccit. Azt is ki kell majd próbálnom... tisztára odavagyok most, pedig eddig nem ajnároztam a gorgonzolát. Főleg, ha már mászik, mert akkor erősen lábszagú tud lenni. Ez viszont friss és még törhető volt, inkább picit csípősen érett, mint nyúlós. Éppen a megfelelő

Tofu grillen

 Valamiért egyszer kipróbáltuk és bejött. Azóta szeretjük a tofut. Szeretjük a natúr ízű tofut, és szeretjük a füstöltet is. Leginkább persze a füstölt tofut, mert fantasztikus az íze. Lehet, hogy magyar találmány füstölni, de bánja kánya, bejön. Ezért elég gyakran szokott előfordulni mifelénk. Nem is drága, két doboz tofuból meg van a vacsoránk. Készítettem már rántva, aztán két szelet közt egy szelet sajttal, sütöttem kokcákra vágva ropogósra, került már pitába, halrudacskákba, stb. Szóval lehet vele kísérletezni, az biztos.  Most meg csak simán grilleződött a kicsike.

Tofu grillen

Ez kell hozzá: 1 doboz füstölt tofu, 1 kanálnyi extra szűz olívaolaj, 1 kanálnyi sima olívaolaj, só, 2 ek. feketeáfonya lekvár, 1 ek. balzsamecet, vegyes salátalevelek,

Így készül: az áfonyalekvárt a balzsamecettel és 1 kanálnyi extra szűz olívával alaposan kikeverem. A salátát tálra teszem és a dresszing felével - na meg persze kézzel - alaposan átmaszírozom a salátaleveleket. Csak óvatosan, hogy ne törjenek össze. A másik felével pedig megpötyögtetem a salátát tálaláskor.
A tofut lapjában 4 felé vágom, megkenegetem a másik kanálnyi olívával és enyhén megsózom. Forró grillserpenyőben pár perc alatt megsütöm. Tálalom.

Na tízperces, vagy nem tízperces vacsi?

Ez az áfonyás dresszing külön fotót is érdemelt, mert nagyon finom volt. Cseppet sem volt édes, mert a balzsamecet rendbetette, a színe az valami fantasztikus volt, mégis benne volt minden gyümölcsös íz, ami jellemző rá. Tuti, hogy máskor is fogom készíteni! Sőt kipróbálnám vörösáfonyával is, de ahhoz majd szétnézek az IKEÁban lekvár ügyileg a svéd finomságok boltjában. Amilyen gyakran járunk, remélem nem sokáig várat magára

Még egy kicsit csodálnám a tofut is. Ami finom, ízletes, nem esik szét, ropogós a külseje, puha a belseje. Kicsit füstölt is, de mégis lágy ízéhez remekül passzolt az áfonyás öntet. Már bántam, hogy nem csináltam belőle többet. És ami fontos: fogytán a balzsamecetem, muszáj utánpótlást vásárolnom! Sose hittem volna, hogy ennyire rá lehet kattanni

Gyors vacsi 10 perc alatt

Sajnos fotó nélkül, mert nem jutott rá idő :)

Petrezselymes nokedli színes salátával

Ez kell hozzá: (2 adaghoz) 40 dkg kifőtt nokedli, 1 ek. libazsír (na ez a csalás, mert nem olajjal csináltam), pici só, pici granulált fokhagyma, és 4 ek. apróra vágott petrezselyem. Jelen esetben az sk. a virágládában termesztett, fagyasztott petrus. 1 cs. vegyes színes saláta (olyan, amiben nincs kukorica és répa),  1 lilahagyma, 8 koktélparadicsom.

Így készül: a lilahagymát olyan vékony szeletkékre vágom, amilyenre csak tudom. Vagy gyalultam volna, ha hamarabb eszembe jut, meg lett volna kedvem mosogatni, de nem volt :)   Picit lesózom, kis olívát cseppentek rá, dobozba zárom és jól átrázogatom. 10 percig hagyom állni. A koktélparadicsomokat 4-4 apró cikkre vágom. Tálba szórom a színes salátakeveréket, hozzáadom a paradicsomot, enyhén megsózom.
A libazsírt serpenyőben megmelegítem, beleszórom a petrezselymet és a nokedlit. Jól átforgatom, picit sózom, granulált fokhagymával meghintem. Forrón tányérra teszem. A salátába belekeverem a lilahagymát, és már ehetünk is. 10 perces vacsi, ha van kész nokedlink. De isteni finom volt és a libazsíros bűnözés megérte, mert fantasztikus ízt adott neki.
Szénhidrát napra tökéletes vacsi volt, biztosan meg fogom ismételni.

Olyan mint ha... pedig dehogy :)

Külön ajánlom ezt az egyszerű ételt konoknak

Ma olyan egyszerű kaját csináltam, amit szerintem már mindenki kipróbált. Biztosan semmi spanyolviaszos nincs benne. De ha nem, akkor itt az ideje! Amolyan lustadög-pizza-szerű lett

Pizzás leveles kocka

Ez kell hozzá: 2 cs. leveles tészta, 4 paradicsom, 1 tv vagy édes zöldpaprika, 1 1/2 tubus pizzakrém (na igen, ez most bóti volt, mert mondom lustadög-pizza ez, vagymi ) 20 centi póréhagyma, 5 dkg olívabogyó, 3 g. fokhagyma, kakukkfű, szűz olívaolaj.

Így készült: Előbb az egyik, majd a másik tésztát is kinyújtottam és mindegyiket 6 db 10x15 centis téglalapra vágtam. Kis peremet hajtottam nekik, de ezt egész nyugodtan el lehet hagyni, lévén úgyis kinyújtózik és nem tartja meg sülés közben. Én azért totál lelkesen vacakoltam a második adaggal is, aztán láttam az elsőn, hogy teljesen fölösleges volt ügyködni  . A téglalapokat megkenjük pizzakrémmel. Nos, ha figyelembe vesszük, hogy nagggyooonnn, de nagyon sós, jobban járunk, ha egy kis paradicsompürével elkeverjük előbb, aztán kenjük a tésztára. De legalább nem sóztam meg semmit! Szóval szépen rétegezünk: pizzakrém, paradicsom karikák, pórékarikák, paprika karikák, stb. A fokhagymagerezdeket az olívabogyesszal együtt apróra vágjuk, tetszés szerint vagy az alapra teszünk, vagy a paradicsomkarikákra biggyesztünk belőle. Kakukkfüvet morzsolunk rájuk, olívaolajjal megcsepegtetjük és már huss! mehet is a tepsi a 220°C-os sütőbe kb. 10-12 percre.

Ez menő?: Előkészítés: 10 perc Sütés: 10-12 perc Szénhidrát napra tökélesen beilleszthető.

De tényleg nem kerül több időbe  vendégvárónak is jó, ha kisebb csíkokat készítünk, esetleg sonkát, szalámit, mozarellát, szardíniát, gombát, zöldbabot, spárgát stb. pakolunk rá. 

Babfőzelék mustármaggal - 10 perc alatt

Ma este kb. 40 percet töltöttem avval, hogy mindenféle gyümölcsöket - almákat, körtét, mandarin, áfonyát, ananászt, kiwit, citromot - tisztítottam, daraboltam a holnapi gyümölcs salátához. Ez alatt már éppen négyszer főztem volna meg a tegnap esti babfőzeléket :) (és ha nagyon okos lettem volna, akkor frissföllel készült volna. De a tévedés még belefér az életünkbe.) És hogyan lehetne babfőzit csinálni 10 perc alatt? Persze konzervből. Mindig tartok itthon ilyet, mert jó előkapni salátának, babpürének, főzeléknek, de előfordult, hogy levesbetét lett belőle. Nem vagyok egy nagy babpusztító, de ezek valahogy ,,bejönnek''

Babfőzelék mustármaggal - 10 perc alatt

Ez kell bele: 3 fehérbab konzerv, 1 gigantikus vöröshagyma, 4-5 gerezd fokhagyma, só, 1 nagy tejföl vagy frissföl, 3 ek. olívaolaj, 3 ek. mustármag.

Így készült: A hagymát apróra vágtam és fedő alatt, hangyányi olíván megfonnyasztottam. Rögtön sóztam, hogy ne piruljon, hanem párolódjon. A jobb hatás érdekében le is fedtem. Meg mellesleg a lakás feleannyira lett hagymaszagú Rádobom az apróra vágott fokhagymát is,közben felbontom és leöblítem a babokat. Ha kész, ráteszem a hagymára és összemelegítem. A tejfölt, vagy frissfölt kikeverem, hozzáadom, egyet forralok rajta. Elzárom és 3 ek. mustármaggal megszórom, megkeverem. 10 percet hagyom állni, utána tálalom.

Nagyon finom lett, Apa repetázott belőle és úgy láttam meg volt elégedve. A mustármagról egyszer már olvasgattam, és azóta is szeretem. Csak így beleszórva az ételbe kicsit olyan, mintha jófajta kaviárt roppantana el az ember a szájában. Jó az ilyesmi, ha az ember  dögfáradtan ér haza és mégis valami meleg ételt akar tálalni. Amolyan jolly joker

Bundás lekváros kalács

Újév második reggelén Életem párja nyugodtan horpasztott és nem arra ébredtem, hogy egy medvebarlangba kerültem
Gondoltam ez már döfi! Meg még azt is gondoltam, hogy na ezért megjutalmazom, mire felébred. Hát persze azt kivárni nem tudtam, gondoltam nem baj, ha a napnak lesz számunkra közös szakasza is, így felébresztettem fél délben. Korábban nem mertem, mert annyira régen volt dolgozni, hogy teljesen átállt és hajnalokig kukorékolt.
Amúgy emiatt mérges vagyok már régen, de hiába sárkánykodok, semmi foganatja. Sem sárkánykodás, sem észérvek, sem orvosilag alátámasztott vélemények nem hatnak rá és nem érti meg, ha éjjel van, akkor neki miért is kellene aludnia? Tényleg rejtély ez.... és még sárkánykodok, mert aggódom érte - persze mint férfi ezt nem érti micsoda és mellesleg minek aggódni előre, mikor ha adódik valami, ráérünk akkor megoldani. Ja... pasiduma! Én nem érthetem meg, hogy miért jó az, ha naponta csak 4-5 óra alvás után megy dolgozni az Ember. Nekem este 10 körül lövik a pizsimet és néha, ha már nagyon elkanászodom, akkor van, hogy éjfél felé fekszem csak le. Bezzeg másnap szédelgek is már délután. 

Szóval e kitérő után visszakanyarodnék a meglepetés reggelihez. Ami számomra megint egy fura dolog, hogy egy ideje állandóan édes bundás kenyeret akar tőlem! Mondtam, nem. De ő igen, mert az finom. Mondtam, nem. Majd ha piros hó esik! De ő igen, és hogy az tényleg finom, csak kóstoljam meg. Meg is mondta, mit hogyan édesítsek. De nem! Mert pfúj. milyen már az... jesszusom. Aztán egy alkalommal meg tudott győzni, de nem kóstoltam meg, ő meg boldogan majszolta, bár azt mondta, mégsem elég édes. Brrr... engem meg a hideg rázott. 

Talán a fejemre estem, de az új év második reggelén olyan édes csendben aludt a Kedves, hogy teljesen meghatódtam. (mer'ilyenkor én is kipihenten ébredek ám ) Volt egy szikkadt fonott kalácsunk, gondoltam feláldozom a szent oltáron és bundás kalács lesz belőle. Aztán kellett egy fricska és a végeredmény nagyon ízlett az én életem párjának

Így készül:  a kalácsot vékonyra szeleteltem, de úgy, hogy minden ép szeletnek legyen párja. Ezeket megkentem lekvárral és összetapasztottam A tojásból, lisztből, tejből laza palacsintatésztát kevertem, majd ebbe forgattam, tunkoltam a kalácspárokat. Palacsintasütőben sütöttem meg, kevés olajon. Persze maradt tészta, abból meg kakaós palacsintákat csavartam. Az eredmény engem is meglepett, mert a savanykás lekvártól isteni fanyar íze lett és nem éreztem úgy, hogy mentem meghalok, olyan gejl. Persze én csak 2 szeletet ettem meg így is, de Kedvesemnek nem volt ellene kifogása

Tengeri

Apa ma megint azt mondta, hogy nekünk valami tengerparton kellene élnünk, mert olyat, mint a mai vacsi, mindig tudna enni :)Pedig nem volt benne semmi extra és kb. 15 perc alatt készült el.

Friss tintahalkarikát vettem, azt leöblítettem, leitattam, majd sóval, borssal, granulált fokhagymával fűszereztem és 2 órát hagytam benne. Majd egy erős zacskóba lisztet és morzsát szórtam, abban jól meghempergettem a karikákat és forró olajban pár perc alatt pirosra sütöttem. 

Közben fél kézzel  kibontottam a vegyes salátát, tálra tettem, egy érett avokádót kiskanállal rákanalazgattam, majd az olívás, fűszeres olajban érlelt fetát is rácsipegettem és az olajából is kanalaztam rá. Végül lime levével megcsepegtetem és körben rápakoltam a tintahal karikákat. Persze tányéron ez már másképp nézett ki, de az íze az valami isteni :)

Sajtmártásos spagetti

  Tegnap este bébipörkölt volt a vacsora. Nem dicsekszem vele, mert egyrészt talán kétszer vagyok hajlandó egy évben megenni a tejbegrízt, másrészt pedig olyan egyszerű, hogy nincs mit írni rajta. Ma mikor Apa hazajött, mesélte, hogy amit bedobozoltam neki ebédre, nem tudta mind megenni. Náluk az a divat, hogy beleesznek-kóstolnak egymás ebédjébe. Főleg a csajok, az övébe :) Talán titkon engem tesztelnek? :))) Szóval amit nem tudott megenni, azt odaadta a kolléganőjének, akinek nagyon ízlett. Azt kérdezte állítólag, hogy lehet, hogy volt benne egy kis reszelt citromhéj? Innen üzenem neki, hogy igen! :) Mert finomra akartam készíteni, igazi vaníliarúddal, saját vaníliás cukorral és egy egész citrom lereszelt héjával forraltam a tejet. Apának pedig rétegesen dobozoltam be: tejbegríz, egy réteg kakaóval megszórva, majd még egy réteg tejbegríz és a tetejére kakaó. Tudtam, hogy hidegen is finom lesz. Részemről pedig aszalt vörösáfonyával és kevesebb kakaóval ettem. Így gyümölccsel még a hagyományos bébipörkölt is sokkal finomabb :)

Azért ez a hosszú bevezető, mert az édes vacsi nekem nem annyira jön be :) És már tegnap este kigondoltam, hogy ma tűzforró sajtmártásos spagettivel vígasztalom magam. Így is lett :)

Sajtmártásos spagetti

Ez kell hozzá: 1 nagy doboz (450g) tejföl, 5 dkg bacon,  40 dkg krémsajt, 10 dkg reszelt sajt, 4 g. fokhagyma, só, rózsabors, 50 dkg spagetti, olívaolaj

Így készült: a tésztának felteszem a vizet egy nagy lábosban. A bacont némi fokhagymás olíván megpirongatom, majd a közben apróra vágott fokhagymát is mellédobom. Rögtön hozzáadom a tejfölt, majd a krémsajtot. (ott vásárolom, ahol büszkék rá, hogy egyre több nő jár oda és aranyszínű fóliába csomagolva, 10 dekás adagokban sonkás és gombás ízűt is választhatok) Ha felolvadt a sajt, akkor sózom, borsozom. Közben megfő a tészta is, amit még 3 percig a vízben hagyok duzzadni, hogy jó puha legyen és most ne szívja be teljesen a mártást. Leszűröm, beleforgatom a sajtmártásba. Forrón tálalom, kis fokhagymás olívával meglocsolom és csipet reszelt sajttal megszórom.
Lehetne még egy kanál mustárt is belekeverni, hogy pikánsabb legyen, vagy csemegeuborkát a bacon mellé. Meg lehetne szórni apróra vágott snidlinggel, vagy újhagymával, petrezselyemmel. De most csak a forró sajt volt, ami az egész heti munka után szinte jutalomként hatott :)

Pirított csirke morzsás babbal

Tegnap is gyors vacsit szántam magunknak. Tudtam, hogy valami csirke lesz. Merthogy reggel kivettem a fagyasztóból egy mellecskét. :) De nem éreztem magam valami kreatívnak, ezért csak úgy összeválogattam egy kis ezt-azt mellé. Rizshez, krumplihoz, tésztához nem volt kedvem. Zöldre vágytam. Ó jaj, szegény Apácska :) de az eredmény nagyon ízlett neki is :))

Pirított csirke morzsás zöldbabbal

Ez kellett hozzá (2 fős vacsi): 1 közepes csirkemell, 25 dkg zöldbab, 4 szál újhagyma, 20 dkg koktélparadicsom, 5 ek. morzsa, 2 ek. szezámmag, olaj, só, fokhagyma.

Így készült: a zöldbabot lobogó sós vízben blansírozzuk kb. 6-8 percig, majd hideg vízbe szedjük, végül ha kihűlt lecsepegtetjük. Közben a csirkemellet falatokra vágjuk, sózzuk és granulált fokhagymával megszórjuk, a hagymákat 4-5 cm-es darabokra vágjuk, a koktélparikat pedig félbe. A hagymát pici olajon megpirítjuk. Illetve annyira nem, hogy pirult legyen, csak éppenhogy kapjon kis színt. Tálba szedjük.  Ezután jön a paradicsom. Két perc az egész, mert nem kell megsütni :) Aztán a csirke, ebben a finom hagymás-paradicsomos olajban.
Míg a csirke pár perc alatt megpirul, egy másik serpenyőben szezámmagot és morzsát pirítunk. Tálaláskor a csirkét, zöldségeket egymás mellé tesszük és a babot megszórjuk a magos morzsával. Citromos-gyömbéres teát ittunk mellé. :)

Persze a morzsapirítás olyan, mint gyerekkorom szalonnázós emlékei: hol a kenyér fogyott el, hol a szalonna, hol a hagyma/retek/paprika/paradicsom/uborka/stb. Egyszóval maradt még a morzsából, de nem dobtam ki. Azt hiszem ma csinálok mellé egy túrógombócot és kicsit kipótolom a szezámos morzsát. Hátha eltalálom a mennyiséget :)))

Zöldbabos - gombás ragu

Ha itthon bogarászok, akkor az ,,ihletet'' mindig beteszem a könyvjelzőim közé, hogy tudjam, kire kell hivatkoznom. Ám a mai vacsora eredetijét nem emlékszem kinél láttam és előre is ezer bocsánat, illetve ha a későbbiekben kiderül, természetesen örömmel hivatkozom rá. :)
Főként, hogy maga az ötlet nagyon tetszett. Gyors is volt, így csak egy picit módosítottam rajta, miszerint az eredetiben zöldborsó szerepelt.  Már akkor összeállt bennem az ízhatás, így biztos voltam benne, hogy nem fogok csalódni. A borsót cseréltem babra, mivel Apa azt nem annyira szereti, és a kedvéért beleszeltem egy kis gombát is. A siker nem maradt el :)
 

Zöldbabos - gombás ragu 

Ez kell hozzá:  50 dkg sovány sertés darálthús, 25 dkg barna csiperke, 1 fej vöröshagyma, 25 dkg zöldbab, 400 ml tejszín, só, bors, granulált fokhagyma, tészta ízlés szerint, részemről teljes kiőrlésű durum penne.

Így készült: a hagymát jó apróra vágom, kanálnyi olajon sóval megpárolom, majd a darált húst ráteszem, kevergetem, míg morzsásra szétesik. Közben a gombát tisztítás után felszeletelem és hozzáadom a húshoz. Fedő alatt együtt párolom, vizet nem igényel a gomba leve miatt. Sózom, borsozom, megszórom finoman granulált fokhagymával. Eközben már a tészta is kifőtt, leszűröm. A ragura ráöntöm a tejszínt és pár perc alatt összeforralom. Tálaláskor a ragut a tésztára szedtem, de ha mind azonnal elfogyott volna, akkor a tésztát belekevertem volna, hogy még kicsit felszívja a tejszínt. 

Illatos, gombás-rizses hús

Annyira jó, és annyira szeretem a tavaszt! Ilyenkor már teli van az erkélyem, az én kis kertem minden csodával. :)
Nyújtózkodnak a muskátlik, az egyik már a nálam növesztett virágját nyitogatja, a tűzliliom naponta 20 centit növeszt a virágszárán, és idén 5 bokrétában fognak nyílni a csodás virágai. A rózsám is napokon belül kinyílik. Csupa szín és forma! De amit még nagyon-nagyon kedvelek, az a sokféle fűszernövényke. (erről a témáról már áradoztam korábban)

Most már megtehetem, hogy amikor hazajövök, kimegyek az erkélyre és körbenézve csipegetek is a petrus zsenge leveleiből, vagy a thai bazsalikom, a citromos kakukkfű, a rozmaring, vagy a kerti kakukkfű levélkéiből.
Egyik este nem igazán rizottót, mert tényleg nem az, hanem egy nagyon gyors vacsit csináltam.  Mindenből volt itthon egy kicsi, azokat összehoztam.

Illatos, gombás-rizses hús

Ez kell hozzá: 50 dkg sovány darált hús - lehet 4lábúból és 2lábúból is - kicsi olíva, amiben megpirítom, 1 fej vöröshagyma, kb. 25 dkg gomba, 25 dkg rizs, pár levélke thai bazsalikom, citromillatú kakukkfű, fokhagymaszár, 2 szál újhagyma, 6-8 zsályalevélke.

Így készült: a rizst - ,,ó mily szörnyűség'', de zacskósat használok - megfőztem. Eközben a hagymán a gombát megpároltam.... valamikor még 2 hete, azóta a fagyasztóban figyelt, és most kiolvasztva került bele az ételbe. Naszóval a husit az olíván megpirongattam, arra jött a hagymás gomba, só és bors. Az újhagymát felkarikáztam, belekevertem, de nem hőkezeltem már, ennyi elég volt neki a forró gombás húsban. Az egészet összekevertem a megfőtt rizzsel. A friss fokhagyma szárát - ezt is odakint csíptem le :) - a többi fűszernövénykével apróra vágtam, majd belekevertem a rizses húsba. Isteni lett, morzsája sem maradt :)

Ez a thai bazsalikom! Mmmm... egészen más, mint a hagyományos. Olvastam valahol, hogy állítólag a bazsalikomnak ezer fajtája van. Én nemtom... de ez a thai annyira más. Meg nem határozható, hogy pontosan milyen is az illata amellett, hogy benne van a hagyományos bazsalikom-illat is. De mégis valahogy üdébb, vagy zsengébb, vagy fűszeresebb, vagy mégsem?... A lényeg, hogy imádnivaló. A citromillatú kakukkfüvet Apától kaptam, de ő is kijár az erkélyre szimatolni :) kezd elromlani a zöldekkel szembeni utálata :)))) remélem legalábbis. Az étel ízlett neki, nem piszkálta ki a füveket belőle, sőt odáig merészkedett, hogy a díszító kakukkfűről lehúzta a leveleket és megette! El vagyok ájulva :)))