Sajtleves

 Hétfőn láttam jókajánál egy tízperces sajtlevest.  Eszembe juttatta, hogy egy viharos nyári estén, egy kevésbé viharos pincehelységbe rejtett egységben a vacsora egyetlen jó, nagyszerű, sőt remek élménye a forró sajtleves volt.
Már akkor megígértem Apának, hogy főzök neki olyat. De hétköznap nem álltam a helyzet magaslatán - tán a túlórázások és a stressz miatt - és nem jött az ihlet, hogy egy forró levest összedobjak és leüljek a tányér mellé. Ma viszont korán hazaértem, aludtam egy jót, aztán gyorsan összehoztam a vacsorát. Az alap hasonló az említetthez és már kevergetés közben is jó érzéssel töltött el. 

Sajtleves - krutonnal és csírával

Ez kell hozzá:  50 g vaj, 2 ek. liszt, 1 ek. olaj, 1000 ml húsleves (vagy zöldség), 200 g tejföl, 150 g trappista sajt, 1 nagy mozzarella + a leve, só, bors, granulált fokhagyma, őrült szerecsendió, 2 szál újhagyma zöldje, 4 csipet retekcsíra, 4 szelet fehér kenyér, pár csepp olívaolaj. 

Így készül: Egy serpenyőben a kockára vágott kenyeret a pici olajon gyorsan megpirongatom. Papírtörlővel kitörlöm, beleteszem a vajat olvadni, és a liszttel, csipet sóval fehér rántást készítek. Nem szabad megbarnulnia.  Közben kikeverem a hideg húslevest a tejföllel és a mozzarella levével. Evvel apránként felöntöm, csomómentesre keverem és közben a kockára vágott mozzarellát és a lereszelt sajtból 100 g-ot belekeverek. Hamar megolvad, de kevergetni kell. Közben apróra vágom a hagymák zöldjét, ezt is hozzáadom, sózom, fűszerezem a levest.
Közben a tányérokba krutonokat szórok, a forró levest rámerem, megszórom még a maradék sajttal, retekcsírával és pár csepp olívaolajat cseppentek rá. Már lehet is enni