Nagyon ropogós sajtos

 Ennek a receptnek nálam az lesz a neve, hogy Zsuzsi-féle sajtos rudacskák. Mert kolléganőmtől kaptam hétfőn kóstolót és nagyon ízlett. Annyira, hogy tegnap este meg is sütöttem egy adagot. 3 nagy tepsivel lett belőle és amilyen kevés munka van vele, nagyon is megéri. Nem kiszáradós fajta, eláll sokáig, így ünnepi próbasütésnek tudom be a tegnapit és majd biztosan sütök belőle egy dupla adagot, amit majd eldobozolok karácsonyig. Persze majd csak előtte pár nappal sütöm meg. Most jut eszembe... az 6 tepsi lesz... te jóóóóééég!

Ropogós sajtos 

Ez kell hozzá: 500 g finomliszt, 1 tk. sütőpor, 3 tk. só, 125 g margarin, 125 g zsír  (nekem most kacsa volt itthon, 200 g reszelt sajt, ami lehet bármilyen, még egy része füstölt is lehet, kb. 200 g tejföl, 2+1 tojás, magok: kömény, mák, szezámmag, lenmag, akár lehetne tört tökmag, vagy napraforgó is. 

Így készül: a lisztet összeszitálom a sóval és a sütőporral, majd belekeverem a reszelt sajtot. A margarint kockákra vágva, a zsírt kanalazva adom hozzá. 2 tojásnak a sárgája kell csak, az megy a tésztába. Ezeket elmorzsolom és annyi tejfölt adok hozzá, hogy összeálljon. Folpackba csomagolva 1 órára hűtőbe vagy hidegre teszem. Lévén kint 13 fok volt, én betettem a hűtőbe. Addig elkészült a vacsora, a mosás, stb.
Nah, ha letelt az egy óra, akkor minden fakszni nélkül kb. 3-4 mm vastagra kinyújtom. A sodrófa mellett egyenesre vágom a széleit. Egy felvert tojással megkenem és sávokban megszórom a magokkal. Figyelnem kellett, mert Apa úúútálja a köményt Ezután derelyevágóval vékony csíkokra vágom, a hosszát meg kitalálom. Sütőpapírral bélelt tepsiben 190-200%C-ra melegített sütőben - elvileg 10 perc alatt - gyorsan megsütöm. 

Nagyon finom lett, ettünk is párat még langyosan. Az eredmény: ébredés 3:52-kor és már nem tudtam visszaaludni. Szóval legközelebb valaki csapjon nyakon, ha meleg sütit akarok kóstolni, mert ez nem maradhat így. Még jó, hogy csak 1-ig dolgozom pénteken, mert épp akkor kezdtem álmosodni, aztán gyorsan elmentem valamit keresgélni a városba - erről majd holnap - és attól fel is ébredtem

Tipp: legközelebb késsel, vagy pizzavágóval vágom fel, hogy egyenesebb legyen a széle és ráadásul még keskenyebbre. Apa persze ott rimánkodott, hogy rontsam már el és legyenek szélesebbek csíkok is. Lettek és örült neki

Tapasztalat: rájöttem, hogy ha két réteg sütőpapírt teszek a tepsibe, nem sül meg annyira a sütik talpa. Aztán azt, amelyik alul volt, ki sem kell dobnom, mert legalább még egyszer el tudom használni Mekkora okos vagyok, mi?  

Végy egy kacsát...

Készültünk ugyan mi is a liba-napra, de nem libával, hanem kacsával. Na jó, lehet, hogy ez szentségtörés, mert a mondás szerint aki Márton napon libát nem eszik, az a következő évben éhezik. Nos, akkor mi szentségtörtünk, de a kacsapecsenye igencsak finom lett. 

Nem nagy divat a családunkban a kacsa, valamiért mégis igen kedvelem. Apa pedig sokkal többször evett - főleg gyerekként - kacsát, így abban biztos voltam, hogy neki ,,bejön" majd a kacsahusi.

Szóval vettem egy kacsát. Egy egészet, és minden volt, még nyakincája és szíve, mája, zúzája is, de rendes, illedelmes kacsához méltón ez mind a pocakjában volt elrejtve.
Amikor kiolvadt a kacsamadár, akkor szépen feldaraboltam. Levágtam a verdesőit - tesóm hívja így a szárnyat, kaparónak a csirkelábat - és a combjait. Aztán a mellcsontról kétoldalt levágtam a mellfiléket is. Hű de szépek voltak! Leszedtem a farhátról a bőrös hájat, mindent megtisztítottam még a maradék toklásztól, aztán ezek a finomságok készültek belőle:

Bőrös kacsatepertő

Így készül: egy száraz teflonserpenyőbe tettem a kockára vágott bőrös-husis kacsahájat és szépen lassan kisütöttem. A tepertőt amolyan reggeli-félének ettük paradicsommal, a kacsazsír pedig ment az üvegbe, majd mikor kihűlt, akkor a hűtőbe. 

Tejfölös-fokhagymás kacsaaprólék leves

Így készül: egy kacsa két szárnyát, a farhátat, a mellcsontot, a nyakát, a szívét, a zúzáját kettévágva sós vízben feltettem főni és ottfelejtettem, míg minden mással el nem készültem. Akkor kivettem az aprólékot egy tálba. A levesbe közben jó sok granulált fokhagymát szórtam, és cérnametéltet főztem bele. Belekevertem egy nagy adag tejfölt, majd a meghűlt aprólékról lefejtettem a húst és azt is visszatettem bele. Friss petrezselymet szórtam bele. Fotó nem készült, mert csak úgy simán megettük

Borsos kacsamell filé 

Ez kell hozzá: 2 mellfilé, só és bors. 

Így készül:  A mellfiléket megtisztítottam, leszárítgattam, a bőrüket keresztben bevagdostam. A forró teflonserpenyőben a bőrös oldalukkal lefelé fordítva kb. 6-7 percig pirítottam, míg a zsírja szépen kisült, a bőre pedig ropogósra pirult. A húsos felüket megsóztam, megborsoztam, majd átfordítva kb. 5-6 percig sütöttem őket. Kitettem egy tálra pihenni. A köret tálalása után szeleteltem fel és rózsaborsot morzsoltam rá.

Köretnek 20 dkg gerslit - hántolt árpát - megmostam, míg tiszta víz nem folyt róla. Kétszeres mennyiségű sós vízben 15 percig főztem, majd lezártam alatta a gázt és lefedtem még 10 percig. Leöblítettem, lecsepegtettem, sóztam, granulált fokhagymával és apróra vágott friss petrezselyemmel megszórtam, valamint pár kanálnyi kacsazsírt csepegtettem rá.
Mellé piros retket reszeltem, sóztam, kinyomkodtam. Joghurt és tejfölt keverékével retek tzatzikit készítettem belőle. A tetejére rózsaborsot morzsoltam. Apának kígyóuborkával csináltam igazi tzatzikit.

Desszertnek pedig Császármorzsa volt, amit egészen másképp csináltam, mint eddig valaha. Nem változtattam Gizi receptjén sem és a technikán sem: kivajazott tepsiben sütöttem meg. Nagyon-nagyon finom lett! Puha, mégis vannak benne ropis részek, meg gurulós részek is, érezni rajta a rumot, a vaníliát, a mazsola pedig finom puha lett, mivel a tojás kivételével már mindent tegnap bekevertem. Ennél egyszerűbbet nem is nagyon tudok elképzelni. Savanykás meggylekvárral és porcukorral ettük. Isteni lett.

Lazacos - tonhalas saláta

Péntek esti lustaság? Nincs se kedved, se energiád főzni? Csinálj egy jó lazacos - tonhalas vacsorasalátát! Mindenki oda lesz érte, garantálom. És 4 tojást megfőzni igazán nem nagy dolog.

Lazacos - tonhalas saláta

Ez lesz benne: 2 tonhalkonzerv, 100 g füstölt lazac filé, 4 főtt tojás, 150 g fetával töltött olajbogyó + az az isteni olaj, amiben leledzik, 6 szem koktélparadicsom, 2 cs. friss vegyes saláta, 1/2 cs. madársaláta, 1/2 citrom leve, némi granulált fokhagyma és só. 

Így készül: a salátákat mind szórd egy naaaagy tálba. A főtt tojásokból hármat vágj fel hosszában 4, majd keresztben 2 felé, a koktélparadicsomokat és az olívákat karikázd fel. Ezeket mind halmozd a saláták tetejére, enyhén sózd meg és szórj rá egy kis granulált fokhagymát.  Csipegesd rá a tonhalfiléket, add hozzá a bogyók olaját és óvatosan keverd össze az egészet. Tedd egy üvegtálba. A tetejére szép színes leveleket igazíts, majd a 4. tojást hosszú csíkokra vágva rakd körbe. Pár félretett koktélparival és olívabogyóval is rakd körbe, majd a lazacból vékony csíkokat vágva díszítsd fel a salátát. A tetejére csepegtesd a fél citrom kifacsart levét és pár csepp szűz olívaolajat. Kész is vagy.
Ugye milyen gyönyörű?
Na, ha kigyönyörködted magad, akkor tálalhatsz is a családnak

A tonhalfilék isteni finomak és több dologhoz használom. Most az egyik saját lében volt, a másik pedig olajban és persze az olajat nem szűrtem le, hanem ment az is a salátába. Bevallom... megettünk fejenként két nagy tányérnyit belőle, de mentségünkre szól, hogy minden fajta köret nélkül. Persze nem kellett volna ma túrófánkot csinálnom és akkor még büszke is lehetnék magunkra

Tórúfánk

Egyik kolléganőm gyakran csinál otthon túrófánkot. Főleg a gyerekeknek, mert szeretik, de szerintem ezt mindenki szereti. Nálunk a túrófánk valamiért egérke néven fut. Fogalmam sincs, miért, de elővettem a régi receptes füzetem és egy anyutól származó receptre bukkantam. Bevallom, nekem csak a cukor volt gyanúsan sok, ezért azt jócskán harmadoltam. Az eredmény így is tökéletesen finom lett.  Hm.. Apa azt mondta, hogy nagyon finom és még sosem evett ilyet. Furcsállom, hogy mióta ismerjük egymást, egyszer sem került terítékre, pedig igazán nagyon gyors és egyszerű kis valamicsodaság.

Túrófánk - egyszerűen és gyorsan

Ami kell hozzá: mércének 1 evőkanál. 500 g friss tehéntúró, 3 tojás, 3 ek. cukor, 1 ek. van.cukor - sk. készítés a kikapart vaníliarudakkal, 2 ek. tejföl, 3 ek. rétesliszt, 8-9 ek. sima liszt, 1/2 csomag sütőpor, csipet só, 1 citrom reszelt héja, 1 ek. rum. Ja, és olaj a sütéshez, egy nem túl nagy kerületű lábosban, de legalább 3 ujjnyi ,,mélységben''.

Így készül: Az olajat felteszem melegedni. A tojásokat a cukorral és a sóval összekeverem. Nem kell habosra verni. Hozzákeverem egy kanállal a túrót - ezt is nagy morzsákban szeretem benne - és a tejfölt, belereszelem a citrom héját és belekeverem a rumot is. Egy tálban összeszitálom a liszteket és a sütőport, majd minden finomkodást mellőzve hozzákeverem a túrómasszához. 
Két vízbe mártott kanállal helyes kis gömböckéket formázok, majd óvatosan belepottyantom az olajba. Nem sok törődést igényelnek, mivel maguktól megfordulnak. Közepes lángon kb. 5 percig sütöm őket. Papírra szedve leitatom róluk a fölösleges olajat, majd még forrón porcukorral megszórom.

Lehet lekvárral is kínálni, de mindenképpen savanykásat - ribizlit, áfonyát, szilvát - ajánlok hozzá. Hamar elkészül, nekem mosogatással együtt 25 percembe került, és ahogy Apának ízlett, az még ezt is feledtette

Olívás kiflik

 Egyik nap döbbenten vettem észre, hogy két bontott üveg - és ráadásul nagy üveg - zöld olívánk heverészik a hűtő két átellenes sarkában. Hm... Persze mind a kettőben már csak valamennyi bogyó lubickolt. A bevásárló listámra már amúgy is felkerült a tétel, így egy hirtelen jött ötlettől vezérelve kikaptam őket és kiviharzottam velük a konyhába.
Leszűrtem őket - mert a levüket megmentettem egy jövőbeni kenyérhez vagy focacciához - és a szép bogyókat galád módon beszórtam az aprítóba és finom, de még kicsit szemcsés pasztává daraboltam. 

Olívás kiflik

Ez kell hozzá: megint fűszerkert receptje és  kb. 150 g zöld olívabogyó

Így készül: mint írtam, a bogyókat lecsepegtettem és aprítóval szemcsés pasztát csináltam belőle.  Amikor a cipókat kinyújtottam, evvel a pasztával kentem meg úgy, hogy a közepén egy köröcskét kihagytam. Csak azért, hogy feltekeréskor ott ne legyen olajos és odatapadjon majd a kiflihez. Szóval tekerés után most jó kis patkókat hajtottam belőlük, majd tepsire téve hagytam kelni őket. Sütés előtt tojással megkenegettem mindet. Lassan sütöttem, nagyon finom, puha, illatos és igazán olíva-ízű kiflik lettek.
Apánál és a kollégáimnál nagy sikere volt.

Sajtkrémes korongok

 Fázom. Hideg van. De a gondolat melegít, mert ma nagyon finom, szalonnás-csirkés, zöldséges rizst főztem. A csirkét a zöld vegetával fűszerezve kis kacsazsíron sütöttem meg a sütőben. A rizshez vörös- és újhagymát, sárgarépát, zöldborsót pároltam, majd kevertem össze a félig főtt rizzsel és pároltam készre. Aztán mikor megsült a csirke, azt is belekevertem a szaftjával együtt. Finom, lágyan fűszeres, kicsit édeskés íze lett és olyan szép színes ebben a ködös őszben, hogy öröm ránézni.
Sütni is volt kedvem, mert már 2 hete kitaláltam valamit és gondoltam megcsinálom. Avval nem számoltam csak, hogy nem volt itthon füstölt sajtom. 

Sajtkrémes korongok

Ez kell hozzá: 500 g leveles tészta, 1 tojás + 1 tojás sárgája, szezámmag, só, 30 g vaj, 1 csapott ek. liszt, 300 ml tej, szerecsendió, 1 tk. dijoni mustár, 150+100 g reszelt sajt. Optimális esetben füstölt sajt, de legalábbis a fele.

Így készül: a leveles tésztát nagyon vékonyra nyújtom, majd kis pogácsaszaggatóval páros számú korongocskákat vágok ki. (Legközelebb még kisebbel fogom csinálni, hogy egyfalatosak legyenek.) Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, tojással megkenem, sózom, szezámmaggal megszórom őket és 12-15 perc alatt megsütöm.  Amíg kihűlnek, a fele - 25 g - vajból, lisztből és tejből fehérmártást csinálok, beleszórom a 150 g vegyes reszelt sajtot. Jó sűrűre főzöm., hozzákeverem a tojás sárgáját és a megmaradt tojást is.  Sózom, borsozom, hozzákeverem a csípős dijoni mustárt, csipet szerecsendiót. Hagyom teljesen kihűlni, majd a maradék vajat villával kikeverem és evvel lazítom kicsit a sajtkrémet.
Fogom a korongokat, egyiket megkenem a sajtkrémmel és összeragasztom egy másikkal. A maradék reszelt sajtba görgetem az oldalaikat. 

Mást is főztem, lencsés bablevest. Ehhez egy ek. szalonnát kisütöttem, aztán az előfőzött hatalmas fehér babot, a nagy darabokra vágott sárgarépát, egy efj apróra vágott vöröshagymát, 2 babérlevelet 2,5 l tiszta vízzel felöntve kuktába zártam. Forrástól számított 25 percig főztem, majd hozzáadtam a szintén előfőzött lencsét. (Ez csak annyit jelent, hogy egy hőálló edényben mikróban 2x10 perc alatt felforralom, mindig tiszta vízben, majd leszűröm. Mindig így csinálom, és sosem puffaszt.) Ismét visszacsuktam a kuktát és újból adtam neki 20 percet. Akkor hozzáadtam 1 rövidke szál füstölt kolbászt, amit 4 darabra vágtam. 10 percet kaptam még együtt. Amikor kész lett, a maradék 3 szál virslit félbe vágtam, beletettem és csak visszatettem a tetejét a kuktának. Amikor már nem volt gőze, kicsit hűlt, átszedtem egy lábosba. A bab, a répa és a lencse egy részét kb. 1 liternyi levessel krémesre turmixoltam és így adtam hozzá a többi leveshez. Tálaláskor tejföllel fogom kínálni. 

Töltött kiflik - hétvégi reggelinek

 Persze, mert hétköznap nincs ideje az embernek ilyesmire. Abba a szűk 40 percbe, amit adok magamnak reggel,  nem fér bele ilyesmi pepecselés. Pedig tulajdonképpen 15 perc az egész, míg elkészül. 

Töltött kiflik - kakukkfüves, virslis tojással

Ez kell hozzá: 4 szimpatikus, nagy kifli. Esetleg másnapos sk. gyártmány, ha valakinek ahhoz van kedve. 4 jófajta virsli, 4 szál újhagyma, 4 helyes tojás, 4 ek. tejföl, só, némi olaj, morzsolt kakukkfű. 

Így készül: A sütőt jó forróra előmelegítem és egy tepsibe sütőpapírt teszek, amit hajszálvékonyan megkenek olajjal. Ezután a kifliknek kalpagot vágok, kibelezem őket. (Jó lesz majd húspogácsához, labdapecsenyéhez, így zacskózva a fagyasztóba kerül.) Azért hagyok benne valamit, nem csak a héját. Mindegyiket kikenem 1-1 ek. tejföllel. A hagymát a némi olajon megfuttatom, de szinte azonnal ráteszem a vágott virsliket. 2 percig izzasztom őket együtt, épp míg felkavarom a tojglikat. Nem kell habosra verni, úgy nem lesz lágy. Rázuttyintom a hagymás virslire, sózom és már el is zárom a gázt a serpenyő alatt. Kavargatom, de az a jó, ha lágy marad. Megszórom egy kis morzsolt kakukkfűvel. Belekanalazom a kiflikbe, a kalpagokat melléjük fektetem a tepsire és már mehetnek is 5 percre a sütőbe. Kész is. Friss salátával, paradicsommal, egy nagy bögre Hyson ceyloni fekete teával isteni reggeli

Hol vegyek?

Bevásárló útjaimon egyre-másra keresem a természetes alapanyagokból, lehetőség szerint tartósítószerektől - és E-sokszázaktól - mentes élelmiszereket.
Jó ideje keresem pl. azt a fajta barna cukrot, amit régen nejlonzacskóban árultak, fél kilós kiszerelésben. Akkoriban, mikor rábukkantam, még nem sokan ismerték. Az volt az igazi, ,,mászós'' cukor. A zacskóban összetapadt, ha tálba öntöttem belőle, akkor még percekig ,,mászott'' és mocorgott. De szerettem. 

Manapság meg nem találom. Olyan sokféle cukor van a boltok polcain, hogy azt hinné az ember, bármit, de tényleg bármit megtalál. Hozzá kell tennem, hogy nem fogyasztunk sok cukrot - szerencsére - de amikor sütök, sokszor jobban értékelném a barnát. A mostani barnák azonban mind finomítottak. Meg melaszosak, meg karamellel színezettek.
Mi a fenének a cukrot, főleg a barnát még karamellel színezni? Vagy át vagyunk verve, mert az is csak sima fehér répacukor, amit karamellel színeztek meg?

Szóval. Keresem a hagyományos, egyszerű barna cukrot, de nem lelem. Súgjon valaki, ha tudja, hogy hol lehet beszerezni, mi a neve, esetleg milyen kiszerelésben találom? 

Előre is köszönöm

Aproró... egyik nap elővettem egy naaagy fehér lapot és a tetejétől az aljáig végigírtam. Megterveztem a karácsonyi menüt a családi estékhez. Egy másik lapot hosszában kettéhajtva egyik oldalon a hozzávalókat írtam össze, a másikon pedig rendszereztem őket. Így már sokkal egyszerűbb lesz megvásárolni a hozzávalókat. Ráadásul jobban átlátom, és azt is megtehetem, hogy folyamatosan szerzem be, kezdve a tartósabb dolgokkal. Azt is kiterveltem közben, hogy egy csomó mindent akár egy-két héttel hamarabb is elkészíthetek, eltehetem a fagyasztóba, stb.
Így aztán teljesen stresszmentes, gyertyafényes karácsonyra készülök, némi konyhai tündérkedéssel a sárkánykodás helyett. Bár Apa szerint a sárkányok jól főznek. De hogy ez az info honnan ered???

Nagyon várom a karácsonyt, hogy mindenkinek csak annyi dolga legyen, hogy leül az asztal mellé és kényelmesen, beszélgetve jót egyen. Alig várom, hogy jöjjenek és gyertyákat gyújtva ünnepeljük egymást. Várom, hogy csodaszép terítéket tehessek fel, hogy narancsillatú legyen a lakás, és úgy egyáltalán mindent. Már a tervezgetés is csupa örömmel tölt el, egy kicsit izgulok is - de minek? - hogy amit kitaláltam, az tetszik-e a népeknek? Akkor leszek a legboldogabb, ha majd látom rajtuk, hogy ízlik a főztöm

Sajtleves

 Hétfőn láttam jókajánál egy tízperces sajtlevest.  Eszembe juttatta, hogy egy viharos nyári estén, egy kevésbé viharos pincehelységbe rejtett egységben a vacsora egyetlen jó, nagyszerű, sőt remek élménye a forró sajtleves volt.
Már akkor megígértem Apának, hogy főzök neki olyat. De hétköznap nem álltam a helyzet magaslatán - tán a túlórázások és a stressz miatt - és nem jött az ihlet, hogy egy forró levest összedobjak és leüljek a tányér mellé. Ma viszont korán hazaértem, aludtam egy jót, aztán gyorsan összehoztam a vacsorát. Az alap hasonló az említetthez és már kevergetés közben is jó érzéssel töltött el. 

Sajtleves - krutonnal és csírával

Ez kell hozzá:  50 g vaj, 2 ek. liszt, 1 ek. olaj, 1000 ml húsleves (vagy zöldség), 200 g tejföl, 150 g trappista sajt, 1 nagy mozzarella + a leve, só, bors, granulált fokhagyma, őrült szerecsendió, 2 szál újhagyma zöldje, 4 csipet retekcsíra, 4 szelet fehér kenyér, pár csepp olívaolaj. 

Így készül: Egy serpenyőben a kockára vágott kenyeret a pici olajon gyorsan megpirongatom. Papírtörlővel kitörlöm, beleteszem a vajat olvadni, és a liszttel, csipet sóval fehér rántást készítek. Nem szabad megbarnulnia.  Közben kikeverem a hideg húslevest a tejföllel és a mozzarella levével. Evvel apránként felöntöm, csomómentesre keverem és közben a kockára vágott mozzarellát és a lereszelt sajtból 100 g-ot belekeverek. Hamar megolvad, de kevergetni kell. Közben apróra vágom a hagymák zöldjét, ezt is hozzáadom, sózom, fűszerezem a levest.
Közben a tányérokba krutonokat szórok, a forró levest rámerem, megszórom még a maradék sajttal, retekcsírával és pár csepp olívaolajat cseppentek rá. Már lehet is enni

Hyson Strawberry Blossom Tea

 Mmmmmmm... két napja iszogatom. Melegen, langyosan, hidegen. 

Egy nem kifejezetten gyümölcs teától nem is várom, hogy harapható gyümölcsízt érezzek rajta. Ez a Hyson tea egy gourmet-válogatás része. A héten mindenfélét kóstolgatunk belőle. 

Voltak az eperrel afférjaim. Mert szeretem a gyümölcsöt, és amikor anyukámnak volt ideje a kertet ápolni, akkor bizony tojás nagyságú, illatos, szaftos, érett, hatalmas, rubinpiros eprei voltak. Minden tavasszal, mikor elkezdtek virágozni a tövek, szinte minden levelet letépkedett róluk, hogy csak a virágra és nemes gyümölcseikre tudjanak koncentrálni.  Hihetetlen finomak voltak és gondolom lesznek is majd.
Néha mégis az eper ki tudja csípni a számat, a piszok. Nem vagyok igazán édes szájú, de a jó eperdzsem egy palacsintában.... cc... az azért ott tud lenni! 

Ez a Hyson tea persze nem dzsem. A Strawberry Blossom nevet sem igazán értem, miért kapta? Persze biztosan ott is vannak dizájnerek - akik még sosem hajoltak le megszagolni egy epervirágot, gondolom - akiknek fogalmuk sincs, hogy a virág teljesen jellegtelen illatú.
De ami feltűnt, hogy a tea illata már elsőre olyan, mintha egy éppen kibontott eperdzsembe dugnám az orromat. Annyira finom, szinte szamóca-illatú, hogy csukott szemmel legszívesebben beleharapnék.
A Hyson megint finomat alkotott. Kép forrása 

Fehér cipó

Néha fehér kenyérre is szükség van. Nem jó a székely káposztát barna kenyérrel enni. Ide a jó kis fehér kell. Bár ez nálunk olyan ritka, mint a fehér holló. Elkészítése ennek sem jár nagy herce-hurcával, így gyorsan összedobtam a tésztáját, eltettem kelni, és mire összedobtam és megsütöttem egy nagy tepsi almás pitét, addigra ezt a kis cipót is formázhattam.  Otthonról kapott kis virágos cseréptálamba tettem, hogy újra életre keljen, majd mint az olívást, begőzölt forró sütőben magára hagytam. 

Fehér cipó

Ez kell hozzá: 400 ml BL80-as kenyérliszt, 100ml finom liszt, 2 tk. só, 1 tk. cukor, 50 g élesztő, 4 ek. kefír, 200-250 ml langyos víz. 

Így készült: a száraz anyagokat ismét összeszitáltam, a kefirt - megmaradt az almás pite tésztájánál - a langyos vízzel összekevertem és evvel dolgoztam össze a tésztát. Szokásos módon kelesztettem, majd egy óra múlva formáztam, megvágtam és hagytam még egy fél órát kelni. Sütés után megcsodáltuk :)

Olívás-sajtos csavart kenyér

Ezen a ködös reggelen az orromig sem láttam hajnalban. Olyan volt, mintha alámerültem volna egy nagy kád tejbe. Vissza is feküdtem aludni, így csak... nem mondom meg mikor is ébredtem fel :) Felhívtam Nyunyit, beszélgettünk egy jó félórát mindenféléről. Aztán úgy gondoltam,  bekeverek egy olívás kenyeret. Nem eszünk sok kenyeret, most meg nem is vásároltam a héten. Igaz, ami itthon készül, aminek az illata száll a lakásban, az mindig valahogy hamarabb fogy, és finomabb is. Ez nekem egy sikerélmény, Apának pedig úgy gondolom egy élmény. Mert ilyenkor persze jöhet langyos-meleg kenyeret kóstolni. 

Olívás-sajtos csavart kenyér

Ez kell hozzá:  500 ml BL80-as kenyérliszt, 300 ml finom liszt, 200 ml tk. rozsliszt, 1 ek só, 2 tk. cukor, 10 g szárított élesztő, 100 g zöld olívabogyó, 3 ek olívaolaj, 100 g sajt, 500-550 ml langyos víz.

Így készült: mint rendesen :) a száraz anyagokat összeszitáltam egy tálba, belekvertem az olívaolajat, olívabogyót és a kockára vágott sajtot. Langyos vízzel összedolgoztam. Most kicsit szűkebben mértem, hogy majd formázáskor megtartsa az alakját. Kellett nekem még egy kis liszt, amit simával pótoltam. 1 óra kelesztés után formáztam, majd még pihent a tepsin egy bő felet, utána gőzölt, 220°C-os sütőbe toltam, visszavettem a hőfokot 180°C-ra és bő egy órát sütöttem.
Alig győztük kivárni, míg kihúl, hogy megkóstolhassuk. Isteni lett :)

Nagyjából ilyen az, amikor semmit sem csinálok: kenyeret sütök, egy óriás tepsi almás pitét gyártok és sütök egy fehér cipót is a közben elkészült székely káposztához is

Update: vizsgáló kérdezte tőlem, hogyan csavarom a kenyeret. Úgy, kérem szépen, hogy amikor megkelt ez a mennyiségű tészta, akkor félbe vágom, mindkét felét kicsit hosszúkásra igazgatom, majd derékban elkapom és az egyik végénél fogva hármat csavarok rajta. Ezután gatyába rázom, kicsit zömítek rajta, megigazgatom, hogy csinosak legyenek és a nedves sütőpapírral bélelt tepsiben egymás mellé teszem őket úgy, hogy legyen még helyük kelni. A következő fél óra kelesztés után mennek a begőzölt sütőbe. Legalább 50, de inkább 60-65 percig süldögélnek, aztán rácson hűlnek ki. Rugalmas, finom a bélzetük, ennek a fajta laposkenyérnek a héja az olaj miatt nem annyira ropogós, mint pl. a fehér cipónak, de nagyon élvezetes. Sok sikert hozzá  

Padlizsánkrém

 Gyanítom, hogy ez a recept már valami modernizált változata lehet egy régebbinek. Ezt Kolozsváron tanultam első kézből. Addig nem is ettem padlizsánt. Akkor lettem rá kíváncsi, amikor kimentünk a piacra - jó túristaként  volt nálam fényképelőgép, de ez még az 1. pun háború előtt történt, a fotókat sem lelem és scannerem sincs, hogy digitalizálhatnám őket. Jó indok, miért is kéne oda visszalátogatni. - és megdöbbentem.

Nem a padlizsántól, mert olyat már láttam, hanem a mennyiségtől. Állítólag a délebbi vidékekről hozták fel azt a töménytelen mennyiséget. De hogyan! A piacon nem csak csurig töltött teherautók és ketreces utánfutók voltak, hanem rendes kocsik is. Úgymint dacia. És ezek első ülése mögé rácsot szerelve, teljesen plafonig töltötték őket padlizsánnal. Totál elámultam. Állítólag rengeteg receptjük van hozzá, tésztához és húsokhoz mártásnak, meg krémnek eltéve sósan, édesen, savanyúan, csípősen, mindenhogyan.
Ehhez képest én csak három verzióban eszem, de igen kedvelem. Csütörtökön krémet csináltam belőle a tanult receptet kicsit felturbózva és az új csodamasinériámat használva. 

Padlizsánkrém

Ez kell hozzá: 1 nagyobb, kb 500 g-os szimpatikusan csillogó érett padlizsán,  1 nagy fej vöröshagyma, 1 g. fokhagyma, 100 g zöld olívabogyó, 100-150 g majonéz, 1 mk. cukor, 1 mk. só, bors ízlés szerint.

Így készül: aki teheti, menjen a kertbe, de ennek híján a gáz fölött felhevített öntöttvas lapon szoktam a padlizsánt jó feketére megsütni. Előtte pár helyen hústűvel megbököm, nehogy már felpukkanjon :). Akkor jó, ha már jó szenes a héja körben és kezd elválni a húsától. Ettől lesz az az utánozhatatlan füst íze. Tepsiben nem lehet ezt az állapotot elérni. A sült padlizsán húsát tálba kaparom, hagyom kihűlni. Ha kihűlt, belezuttyantom a robot nagyobb tégelyébe, hozzáadom a darabokra vágott hagymákat, az olívabogyókat és minden mást. Krémesre pürésítem, kóstolom, kész. Pirítóssal, vagy friss kiflivel és zöldséggel eszem. 

Talán a legjobban a forró serpenyőben, olíván kisütött, előtte sózott és lecsepegtetett, pirítósra helyezett padlizsánt szeretem. Megborsozom kicsit és kész. Nem kell variálni, isteni.
De kedvelem a parázs felett grillezettet is, amikor a füst megcsípi a húsát, az is nagyon finom tud lenni.

Rozsos-magos kiflik

Éppen szőlőt szemezgetek és úgy érzem, be fogok csípni, ha az egész fürtöt elcsipegetem. Mert ez olyan már, mintha murci lenne  a szemekben.
Már tegnap biztos voltam benne, hogy a fűszerkert által megismert sóskifli receptet másképp is el fogom készíteni. Nem vártam sokáig, mert a tegnapi adag igencsak megcsappant és egy hétfői reggeli már nem is telik ki belőle.

Rozsos-magos kiflik

Ez kell bele: fűszerkert receptjének arányait megtartva 500 g finom liszt + 3 ek. (mert a rozsliszt kicsit többet kíván), 200 g tk* világos rozsliszt,  500 ml tej, 100 g vaj,  2 tk.** só, 1 tk. cukor, 50 g élesztő. A tuning: 1 marék lenmag, 1 marék szezámmag, 1 marék tökmag, 1 ek. mák és 50 g parmigiano reggiano reszelve. (ez kis maradék, de valamibe el kell használni, nemde?)
A kenéshez még 50 g vaj, a tetejére kenegetéshez 1 tojás és nagyszemű só, valamint a maradék sajt.

Így készül:  Kimérem a liszteket egy naaaagy tálba - mondjuk egy ilyen legnagyobb tálam van, de éppen abba - és a nagy szűrőmmel összeszitálom őket. Beleszórom a sót és a sajt kivételével a tuningcuccokat.  Eközben langyos tejben cukorral megkínálva felfuttatom az élesztőt. A lisztben elmorzsolom a puha vajat és a felfutott élesztőt a tejjel együtt hozzáadom, összedolgozom és szép fényes kis cipót csinálok belőle. Kell még az a 2-3 ek. liszt, anélkül ragacsos marad a tészta. Négy részre osztom, ahogyan le vagyon írva és kerek - vagy legalábbis arra törekszem, hogy hasonlatos legyen - lappá nyújtom. Egyszerre egyet, kérem szépen. Ezt megkenem az olvasztott vajjal és itt jön a csel! Vagyis a tuning sajtos része: megszórom a lapot a reszelt sajttal, négyfelé vágom, majd minden cikket kívülről befelé szorosan felsodrok, a végeit begyűröm és kifli fazonra formázva tepsire teszem. Persze a tepsiben már ott figyel a sütőpapírusz. Egy órára elfelejtem őket, majd megcsodálom mindet, a tojással lekenve és bigbig*** sóval megszórva betolom a 190°C-os sütőbe.
Azért alacsonyabb hőfokon, hogy ne hamar süljenek meg vastag csizmatalpat növesztve, hanem inkább lassan, vékony talpú cipővel. Egész jól bevált.
A negyedik cipót 4 gombóccá formáztam, majd tenyeremben tartva, hosszában az ujjammal benyomva, aztán a széleit újra összezömítve kis zsömléket formáztam. Sütés előtt ebbe a résbe szórtam a maradék sajtot és úgy sültek meg. Helyesek lettek, mintha vágott zsemlék lennének. 

* jelen esetben teljes kiőrlésű-t takar

** na ez most akkor hogy is van? ez meg természetesen a teáskanál, mint mértékegység lenne

*** bigbig só: tegnap írtam, hogy sale marino grosso. De csak simán bigbig mert hatalmas. És persze sok le is potyog, meg nem is kell mind megenni, csak jól mutat. A tészta pedig nem igen sós, valahogy a rozsliszt elviszi a só ízét, így ha nem is esszük meg mindet, azért elfér jó pár szem só a kiflik tetején. 

Piszkosul beindult a fantáziám, hogy az alapreceptből még mi mindent fogok tudni csinálni! Tele vagyok ötletekkel!

Tökmagos kifli

Jajj... mindig is nagyon szerettem a vajat. Azt az igazit, nem a margarint. De azért az évek során mégiscsak elkopott valahogy. Egy időben tudom, hogy sosem vettem, csak margarint. Mindig avval is sütöttem. Aztán úgy jó egy éve visszaszoktam rá, mert ... cc.. na, a vaj az mégiscsak más. Össze nem lehet hasonlítani a margarinnal.
Szóval a vaj, az az isteni tejszín ízű, krémes vaj... mmm! Szóval a héten kifigyeltem fűszerkertnél az ő hagyományos sóskiflijét és igencsak sóvárogtam utána. Nagy dilemma nekem a péksüti készítés, mert sajnos a tűzhelyem egy nem teljesen kezes jószág. Úgy értem nincs semmi baja, de akárhogy is állítom, a tepsiben bizony alul mindig kicsit ,vastagabb' lesz a tészta a péksütik és pogik alján, de nem adom fel. De azért is ki kellett próbálnom ezt a receptet, mert nagyon egyszerűnek tűnt.

Tökmagos tejes kifli

Ez kell hozzá: fűszerkert sóskifli receptje, amit megfejeltem még 2 marék hántolt tökmaggal és egy marék lenmaggal. De ki fogom próbálni rozsliszttel is, azt hiszem.

Így készült: ahogy az le vagyon írva, csak még a lisztbe előre belekevertem a magokat. Aztán kenéskor a tetejét sale marino grosso-val megszórtam. Olyan pici kis kiflik voltak eredetileg, hogy vidáman beletettem a nagy tepsibe mind a tizenhatot. Aztán míg ők éledeztek, ezer más dolgom volt, és mire fellibbentettem a fátylat - konyharuhát - róluk, úgy megkeltek, hogy teljesen összedagadtak. Néztem, mint a boci, de akkor már nem tudtam volna szétszedni őket, így lekenegettem őkelméket és egy - Jók és szépek legyetek! szólással beküldtem a tepsit a sütőbe. Óvatosan sütöttem, és az eredmény nagyon finom, puha, friss kiflik lettek.

Épp itt voltak AnyuApuék és meg is kóstolták a még forró kifliket. Meg persze csomagoltam is nekik belőle, illetve az éppen kisült kuglófból és almás-áfonyás tortácskából is egy-egy felet betettem a pakkba. Mert ki kellett próbálnom az új kis-kuglóf és kis-torta formáimat is ám. Nem nyughattam, múlt héten kaptam AnyuApuéktól avval a megjegyzéssel Aputól, hogy ő nagyon szereti ám a kuglófot. Is. Meg szinte bármit, azt hiszem

Szeretem az ilyen recepteket, mert nincs velük sok faxni, és a kelesztési idő alatt bármit csinálhat az ember. Optimális esetben pihenhet - terveim szerint öreg koromban majd ez is eljön - vagy olvasgathat pl. gasztroblogokat is akár. Én most még a takarítás, a teregetés kevésbé élvezetes hullámain hajóztam fel s alá, aztán csak eljutottam a kuglóf bekeveréséig, amit aztán sutty' betoltam a sütőbe, végül még le is zuhanyoztam és hajat is mostam. És csak 10 perccel szárnyaltam túl az 1 órás kelesztési időt. De a legjobbabb az volt, mikor Nyunyi meglátta mi van a konyharuha alatt! Hogy elcsudálkozott persze mivel rövid a sütési ideje ennek a kiflinek, mindenképpen akartam, hogy várják meg a kisültét, Jó így meglepetést szerezni
A pakkba került még a csütörtökön készült padlizsánkrémből is egy doboznyi, hogy reggel legyen mit kenni a kiflikre. 

A spenót, a tejszín és a parmigiano

Azon gondolkodtam, hogy mi legyen a tegnapi penne maradékával és a vajon sütött csirkemell filékkel. (Tegnap gorgonzola piccanteria mártás volt hozzá. Nem mellékesen és nem is kellene zárójelben írnom, hátha megbántódik az az isteni, érett gorgonzola, mert olyan édes íze volt, hogy elaléltam tőle.)
Szóval azon elmélkedtem két kötelezettségvállalás kontírozása közt - többször is, mert örökké félbeszakítottak valamivel -  hogy mi a csudát csináljak a spenótból. Mert azt tudtam, hogy ma valami zöldet kell enni. Semmire sem jutottam, mert a számhegyek ellepték az asztalomat. Így mikor eljöttem, gondoltam majd hazafelé a kocsiban elmélkedek tovább. Na persze! Olyan bamba voltam, mint a tök. Nagyon megviselt a reggeli migrén(em) - jusse' lesz birtokos jelzője, mert leginkább sosem akarom, hogy egyáltalán legyen nekem ilyenem, csak sajna van, na mindegy - és a napközbeni folyamatos koncentrálás is nehezen ment ma, így a kapun kikanyarodva csak arra figyeltem, hogy normálisan hazaérjek. Itthon még visszamentem a patikába, aztán a viharos szél kipucolta a fejem és kipattant a megoldás!
A parmigiano reggiano sajt, a selymes tejszín és a spenót nagyon jóban vannak egymással. Valami fenséges érzés töltött el, amikor a spenót nyers, zöld ízét, a tejszín fehér édességét és a sajt csípős érettségét egy kis fokhagymával, sóval, borssal összesimítottam.

Tejszínes spenót parmigiano reggianoval

Ez kell hozzá: 450 g spenót, 400 ml tejszín, 2 g. fokhagyma vagy granulált ízlés szerint, 5 ek. reszelt parmigiano reggiano,  só, csipet bors, 50 g vaj, 125 g kutyasovány bacon

Így készült:  a vajon megpirongatom a bacont, kiveszem. Beleteszem a fokhagymát, átforgatom, hozzáadom a spenótot, pár percig kevergetem. Felöntöm a tejszínnel, sózom, borsozom, beleszórom a reszelt parmigiano reggianot.

Kész is van és tálalom. Tetszőleges köret lehet bármilyen natúr szelet, tészta mellé.  

Sajtmártás

 Van az úgy, hogy a negyedéves zárások közepette a hátam közepére sem kívánom a főzőcskézést. De ma olyan boldogság töltött el, hogy egyeztek amiknek egyezniük kellett, hogy nagy hirtelen egyenesen hazajöttem. Aztán a hűtő előtt állva máris eszembe jutott, hogy reggel nem vettem ki a csirkemellet a fagyasztóból.  Ollé! Szóval van mikor sima, tepsiben sült rántott csirkecombbá avanzsál a tejszínes-csirkés-kukoricás farfalle, és akkor ki kell találni mellé valamit. Valamit, ami tejszínes és kukoricás, mert azt megígértem. 

Sajtmártás - kukoricával és hagymával

Ez kell hozzá: 6-8 szál szép és zsenge újhagyma, 1 doboz kukorica, 400 ml tejszín, 150 g gouda sajt, só és bors, 3 szál friss kakukkfű, némi olívaolaj. 

Így készült: az újhagymát a némi szép zöldjével együtt vékonyra felkarikázom, a kicsi olíván megfuttatom, csipetet sózom. A kukoricát - naná, hogy konzerv - lecsepegtetem és a hagymához adva cirka 5 percig kavirgálom, inkább csak a hagyma miatt. 3 szál kakukkfűről lehúzogatom a levélkéit és rászóróm a hagymás kukoricára. Felöntöm a tejszínnel, amikor habosodik belereszelem a sajtot. Kóstolás után ha kell, akkor sózom. Két csavarintás színes borsot tekerek rá és 3 szem rózsaborsot morzsolok szét felette tálaláskor.

Kész. Apa meg olvadozott, annyira ízlett neki. Ezért már megérte ,,csak úgy simán'' hazajönni :)

Káposztás-sonkás lángos

Ennek a hétvégének a címe lehetne akár az is, hogy ,,a nagy káposzta-show''. Tulajdonképpen imádom a káposztát. Fejest, vöröset, kelbimbót, a kelkáposztát mértékkel, de szeretem a brokkolit és a karfiolt pedig végképp imádom. Hm... még egy bizonyíték, hogy valami kecske lehetett az őseim közt.
Pénteken nem tudtam ellenállni egy hatalmas káposztahegy tetején vigyorgó, tökéletes, friss, csodaszép és mellesleg bazinagy  fejes káposztának. Mondtam is neki, na kisöcsi, te most velem jössz! Jött is, még nem tudta mi vár rá. Szombat reggel aztán nekiestem, apróra szecskáztam az új gépemmel. Beizzítottam a wokomat, mert az a legnagyobb edényem és a majd' 3 kiló szecskának azért kellett hely. Ráadásul a wokban 15 perc alatt kész a párolt kápi. Főként, hogy én inkább még zöldesen szeretem, nem barnán, bár azért a cukrot nem csalom ki alóla és bizony karamellizált cukorral csinálom. ;) Vannak, amik csak hagyományosan lesznek finomak és ezt az anyukámtól tanultam, ő meg a nagymamámtól. 

Káposztás-sonkás lángos

Így készült: 75 dkg lisztből csináltam lángostésztát.  Ehhez 2 nagy krumplit főztem, a liszthez élesztőt és cukrot kevertem, és összedolgoztam a krumpli sós főzővizével. Annyit írtam már a lángosról, hogy nem részletezem. Igazából csak azért mértem meg a lisztet, hogy le tudjam írni ide, de rájöttem, hogy nincs értelme, mivel a káposztát sem tudom, mennyi volt. 

A szecskázott, sózott és kinyomkodott káposztahegyet tehát olajban karamellizált cukorra, és beleszórt őrült köményre tettem. Hogy pikánsabb legyen, őrült gyömbérrel is ízesítettem. Nagyon jót tett neki. Halványra pároltam, nem fedő alatt, hanem a forró wokban folyamatosan kevergetve. Jó sok lett, de a káposztás cvekkedlihez is kell - sőt elsősorban ahhoz készült - így örültem, hogy egy szuszra meg tudtam csinálni. Enyhén borsoztam csak.
Apa arra szavazott, hogy használjam el a feketeerdei sonkát, így a hajszálvékony szeleteket vékony csíkokra vágtam, (2 x 100 gramm) és forró herpenyőben, némi olajon megpirongattam. Ehhez kevertem egy jó adagot a párolt káposztából és kész is volt a töltelék.

Időközben a lángostészta megkelt, ujjnyi vastagságban ellapítottam a lisztezett munkapulton, majd 10x10 cm-es kockákra vágtam. Ezeket picit megnyújtva a tenyerembe vettem, jó evőkanálnyi káposztás-sonkás tölteléket tettem rá, a széleit összecsippentettem, a végeit ujjal bedugdostam, meghengergettem és 10 percre még félretettem. Ezalatt újra észhez tér a tészta, aztán sutty, mehet az olajba, hogy szép pirosra süljön. Éééés... Apa sütötte őket! :)) ugyehogy? Tiszta kincs a pasi a háznál!
Napersze én közben a nagypapámhoz készültem, hogy anyunak segítsek egy kicsit a főzésben. Elrohantam hajat mosni, tusolni, és már indultam is. Apát itthon hagytam a maradék lángosokkal és mondhatom, hősiesen helyt állt :) Kisütötte őket, letakarította a pultot és még fel- és le is porszívózott mindent. Imádom és ha olvassa, köszönöm is

Amikor anyu meglátta, hogy mit vittem - kis kosárban, szalvétával letakarva - ennyit mondott: - nem mondod, hogy lángost sütöttél? Mire én: - úristen, csak nem te is?
De nem sütött, szerencsére, csak meglepte, hogy olyan fazonú töltött lángost gyártottam, amilyet ő szokott. Merthogy imádom az ő sonkás töltött lángosát, aminek a tölteléke valami egészen más, de majd ha olyat fogok elkövetni, akkor prezentálok ide pár fotót. A káposztás pedig  - ja, lett olyan is, mert több volt a tészta, mint a sonkás töltelék - ugyanolyan mindkettőnknél: kívül lángos, belül káposzta. Tökre örült neki, meg is ölelgetett, ízlett is mindenkinek, aztán együtt főztünk, pakoltunk. Illetve én mosogattam szinte végig, de ez legalább akkora munka, mint a főzés. Készült a papának csirkeleves, csirkepaprikás, túrós csusza, zúzapörkölt, székely káposzta, kelkáposzta főzelék, bableves, halászlé, rakott karfiol, sült csirkecombok, én meg vittem egy nagy üveg marhahúslevest. Amiben persze volt mindenféle finomság: marhahús, (najó, ez evidens), leveszöldségek, pár fej apró gomba, kelbimbó. Fogalmam sincs még, milyen az íze, de az illata olyan, mint amilyet a nagymamám főzött régen. Ez is egy hagyományos étel, amin nem vagyok hajlandó változtatni. Mert mindig van, ami úgy jó, ahogy örököltük, ahogy már őseink is készítették. És azért is jó úgy, mert akkor mindig eszembe jutnak ők. Az emlékek, az illatok, a régi képek. Én ettől jól érzem magam

Csokihab torta

 Ha már szülinap, akkor nálunk csokorra szedve, tömegével jelentkezik szeptemberben De ez klassz ám! Ide-oda megyünk és ünnepelünk. 

Holnap pulyka stroganoff lesz bográcsban és csináltam egy meglepetés tortát desszertnek.  Azért ilyet és nem citromost, mert ezt szerintem Nyunyi is meg fogja enni.

Csokihab torta

Ez kell hozzá: 6 tojásból piskóta, 450 g tejföl - de legközelebb mascarpone-val csinálom, 3 ek. keserű kakaópor,  1 ek. rum, 5 ek. barnacukor, 1 ek. méz, 1 ek. zselatinpor, 500 ml Hulala,,tejszín'', díszítéshez keserű kakaópor és reszelt csoki.

Így készül: A tejfölt habosra keverem a szitált kakaóval, cukorral, mézzel, rummal és a zselatinnal. A hulalát felverem, majdkézi habverővel belekeverem a kakaós masszát. Elég nehéz, de türelmese, szépen bele lehet dolgozni.
A piskótát kettévágom lapjában. A krémet elosztva jó vastagon megkenem, ráteszem a másik lapot, majd azt is megkenem és az oldalát is körben. Keserű kakaóport szitálok rá, a maradék krémet a tetején csokorba halmozom, meghintem kakaóval, körben pedig reszelt fehér és fekete csokival megszórom. 

Érdekelne azonban, hogy  Ti hogyan kenitek meg a tortáitokat? Mire teszitek munka közben, hogyan szórjátok, díszítitek az oldalát, stb.? Mindenféle trükk érdekelne!
Eddig nemigen csináltam krémes tortákat, de ez a krém is habkönnyű., mint a citromhab tortánál, hiszen ugyanaz az alapja. A múltkor már nagyon törtem a fejem, hogyan kenegessem úgy, hogy ne legyen az egész pult tiszta maszat. Majdnem elvéreztem a feladattól Ma meg benéztem a szekrénybe és bevillant egy kisebb piteformám. Ááá! Megvan! Kikaptam, rátettem egy tálcára, hogy az alja legyen felfelé. Erre tettem a piskóta aljáról lehúzott papírt, majd a piskótát. Simán meg tudtam kenni, körbe tudtam forgatni. Aztán egy merész mozdulattal és egy hosszú tortalapáttal alányúlva megemeltem és átraktam a tortadoboz aljára készített papírra. És nem ejtettem el, nem szakadt el, szépen egyben maradt! Hogy én milyen boldog voltam!

Piskóta: 6 tojás fehérjét habbá verem 1 ek. cukorral. A 6 sárgáját pedig 4 kanál cukorral szintén egészen fehéredésig keverem - na jó nem én, hanem a gép - és 1 tk. olajat cseppentek bele. Ezután egy kis fehérjét belekeverek a sárgába, majd lazán adagolva a többi habot és szitán szitálva 6 ek. lisztet is hozzáforgatok. Nálam bevált, hogy 1 mókáskanálnyi szódabikarbónát is beleszitálok, ettől nem esik be a közepe. Tortaforma aljára sütőpapírból egy korongot vátok, az oldalát pedig vajjal és liszttel látom el. 180°C-os sütőben kb. 30-35 perc alatt megsül.

Gorgonzolás gnocchi

Ááá... imádom. Finom, krémes, ízes, szaftos és pirult is egyben. A gnocchit (nyokkit) úgy csináltam, mint Locatelli. Az eredmény káprázatos lett.  Nem mondom, hogy könnyűvé tette, de mindenképpen lágyított az ízén. 

Gnocchi gorgonzola piccanteria mártással

Ez kell hozzá: 150 g gorgonzola sajt,  250 ml tejszín, 500 g kész gnocchi, 50 g vaj, 20 szál snidling.

Így készül:  Serpenyőben olívát forrósítunk - nem extra szüzet, ha lehet! - és a gnocchit lassan megpirongatjuk rajta. Másik serpenyőben megolvasztjuk a vajat, belemorzsoljuk a gorgonzolát, amikor elolvadt, tejszínnel felöntjük és krémesre főzzük, de csak éppenhogy habosodjon. Amikor besűrűsödött a tejszínes mártás, hozzáadjuk a gyengén pirított gnocchit. A snidlinget apróra vágjuk és beleszórjuk.
Friss pulykasztékkel, frissensülttel a legfinomabb. 

Gnocchi ahogy én csináltam: 75 dkg héjában főtt rumlit forrón áttörtem. Persze puccantás után! Kb. 60 dkg finomlisztet vett fel, 1 tojást és 2 tk. sót. Lágy, ruganyos tésztát gyúrtam belőle, aztán adagonként kisodortam, daraboltam, villán átsöndörgettem. Sós vízben kb. 5-6 percig főtt, lecsepegtettem és kész. Már bánom, hogy nem csináltam többet, bár ezt is vagy 3 részletben ettük meg. Ámde ez jó mulatság lenne egy baráti társaságban, mert főzés után lecsepegtetve, kis olajat hozzáadva adagonként le is lehetne fagyasztani. Na majd eccer!